A múlt heti kiábrándító epizód után kis üdítő szellő volt ez a rész.
Howard anyja megsérül, ami hat, kötőjel nyolc hétre ágyhoz köti, így kicsi fiának és annak feleségének kéne gondját viselnie. Raj elkíséri Sheldont a moziba, ám ott Emilyvel találkozik, aki éppen egy másik férfival randizik. Pennyt – Wil Wheatonnel egyetemben – kirúgják a a gyilkos gorillás filmből, ami arra készteti a lányt, hogy újraértelmezze az életét.
Haladjunk csak sorjában! Howardék történetszála megint behozott néhány altáji poént, de most talán még megbocsátható, mivel ezek valahogy mindig is körbelengték Howard anyját. Ami viszont tetszett, az a párhuzam volt – az önellátásra képtelen Mrs. Wolowitzot ellátni olyan, mintha egy kisbabát gondoznának (oké, egy kétszáz kilós kisbabát), és ennek megfelelően jött is minden macera, ami együtt jár a friss szülőséggel, és ezeket sikerült is szépen bemutatni. A reakciók a helyükön voltak, a poénok pedig szépen betaláltak.
Raj esetében még mindig nem tudom igazán megérteni, hogy mit is eszik Emilyn – oké, most tényleg aranyos a csaj, de tovább is fenntartom, hogy a csaj pszichopata, és egy tik választja el attól, hogy sorozatgyilkos legyen. Viszont amit a kanapén levágtak az a maga kicsit piszkos módján cuki volt. Sheldon hozta a megszokott formáját – persze, mi más lehetett volna első kérdése egy bőrgyógyászhoz? –, viszont elmélkedései ijesztően rátapadtak a lényegre. És igen, ő hozta a legjobb poénokat az epizódban (leszámítva a futópad esetét).
Pennyék pedig nem is tudom… oké, ők is aranyosak voltak, még úgy is, hogy a múltkor azt mondtam, talán jobb lenne, ha szakítanának (spoiler: nem ez történt). A legnagyobb jelenetük tényleg dramaturgiailag lapos volt, de ennek direkt így kellett lennie, és külön jár a piros pont, amiért ezt még a szereplők is kimondták. A péksütis hasonlattal viszont nem tudom, hol állok – egyrészt ötletes volt, másrészt viszont kicsit soknak éreztem. Az viszont nagyon is tetszett, mikor a rész elején bepillantást nyerhettünk Penny filmjének forgatásába – ez egyben kíváncsivá is tett, hogy vajon a való életben is vannak-e ilyen flegma rendezők, akiket ennyire hidegen hagy a filmjük.
Nem fogtam a hasam a nevetéstől egyszer is, de nagyon sokat mosolyogtam az epizód alatt. Emellett pedig nagyon is kellemes bepillantást nyertünk a karakterek lelkivilágába, és olyan dolgok történtek, amik merőben befolyásolják/befolyásolhatják a sorozat jövőjét. Ezek után pedig kíváncsian várom az évadfinálét.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
