Igaz, ez az epizód nem volt egy emberiségellenes bűntett, de azért bőven alulmúlta a múlt heti részt.
Francis győztes csapataival visszatér a francia udvarba, ahol is az ünneplés közepette Henry bejelenti, hogy Tudor Mária meghalt, és mivel trónját protestáns húgára hagyta, neki, mint katolikus királynak szinte kötelessége, hogy hadba vonuljon az angolok ellen, és megszerezze a trónt Marynek. Családja persze tudja, hogy egy ilyen háborúban esélyük sem lenne győzni, viszont azzal is tisztában vannak, hogy Henry ellen nem sokat tehetnek. Francis amellett érvel, hogy azért még meg kéne próbálniuk visszatéríteni apját a józan útra, de Catherine és Mary már csakis a király meggyilkolását látja járható útnak. Mindeközben Bash továbbra is a Sötétséget keresi, és kutatása közben egy sérült kisfiút talál az erdőben, akit magával visz a kastélyba. Lola és Julian saját otthonba költözik, ám boldogságuk még mindig nem lehet felhőtlen, ugyanis egy sötét titok kerül felszínre Julian múltjából.
Amennyire szépen kerekedett eddig Henry őrületének története, most éppen annyira lett valahogy lapos ez a történetszál. Persze értem, hogy mindez kellett, hogy működjön a cselszövés, de valahogy akkor is, szinte már unalmas volt, ami a király körül történt. Viszont beszélgetése Francisszal nagyon megindító volt – jó Henryt végre nagybetűs Emberként látni –, az utolsó monológ pedig wow – na, ezen a fronton tényleg érdekes, hogy mi fog történni a fináléban.
Francis és Mary az elején nagyon aranyos volt, a végén pedig nagyon is érthető volt a viselkedésük, viszont valahogy akkor is kezdem kicsit soknak érezni a kettejük drámáját. Bash-sal és Kennával viszont nagyon szépen bántak az írók, és arra is kíváncsi leszek, hogy mi lesz ezek után Pascallal. Amit viszont hiányoltam, az Greer és Leith – mikor utoljára láttuk, a srác súlyosan megsebesült, most még csak egy kis hírmorzsát sem kaptunk róla, főleg azok után, amit Francisszal tettek? Helyette kaptunk viszont egy jó nagy adag Lolát és Juliant, amiért viszont kicsit haragszom.
Először is: Julian nem akar visszamenni Magyarországra, mert hogy valami melegebb területre szeretne költözni. Itt kérdezném az íróktól, hogy egyáltalán tisztában vannak Magyarország földrajzi és időjárásbeli vonásaival? Mert Magyarország nem a sarkkörön túl van, sőt, még csak nem is mondjuk Svédország vagy annak valamelyik szomszédja, mint ahogy arra gyakorlatilag utalnak ebben a részben. Mert nagyon úgy tűnik, hogy azért a klímát tekintve Franciaország is megfelel Juliannek – ahol hosszú részek óta dúl a tél –, márpedig kétlem, hogy a két ország időjárása közt akkora különbség lenne. A nevekbe pedig inkább már bele sem megyek.
A másik dolog, ami kiakasztott velük kapcsolatban, sőt, ami jobban kiakasztott, az az, hogy a történetszáluk ebben a részben gyakorlatilag felesleges volt. És gonosz is. Olyan szépen lezárták őket az előző epizódban – emlékeztek, majdnem meg is könnyeztem őket – erre most meg? Nem. Ez már sok. Túl sok.
Annak viszont örülök, hogy megint elővették a Sötétség-témát, ugyanis ezt a félig-meddig természetfeletti szálat – Nostradamus próféciáival egyetemben – az utóbbi pár részben pihentették, pedig nagyon érdekes. Mégis ki lehet ez a hegyes fogú ember, és miért teszi azt, amit tesz? És mi a helyzet a pogányokkal? Ezek után már csak az lenne jobb, ha Clarissát is újra elővennék.
Nem volt ez egy rossz rész, de kifejezetten jó sem volt, sőt, nekem kicsit filler-feelinget árasztott – ami érdekes, tekintve, hogy az évad utolsó előtti részéről van szó. Az utolsó jelenettel viszont elérték, hogy tűkön ülve várjam a finálét.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
