Az Ómen sosem az a film volt, amiről határozottan azt mondanám, hogy jó film. Annak, hogy mit keres itt a cikksorozatban, egészen más oka van. A filmek a legritkább esetben tudják jól megközelíteni a vallási témát, a fanatizmust pláne – na, ez az, ami viszont itt sikerült.
Tulajdonképpen jó is a film, meg nem is. Jó, mert jó a sztori, jó a kivitelezés. A probléma a szereplőkkel és a környezettel van. Adott egy kisfiú, akiről egy rakás egyházi ember azt tartja, hogy maga az ördög és vége lesz a világnak és te jó ég, mi lesz? Persze mindez a szüléskor senkinek nem jutott eszébe, akkor még teljesen rendben volt a gyerek ugyebár. Ahogy azonban kezd felcseperedni, úgy történnek egyre durvább dolgok a környezetében és a dajkája sem teljesen százas. És akkor hű, nahát, kiderül, hogy ő nem is gyerek – szóval az egyik probléma itt van. A másik probléma a buta szülőkkel van. Komolyan lehetne venni ezt a filmet, ha nem lenne két ennyire tökkelütött szülő benne. De tényleg, beviszik a csajhoz a gyereket, akiről elvileg nem is tudja, hogy nem az övé és megkérdezi ki ez. Hát ki ez? Szomszéd néni kiskutyája, nem? Aztán később a kedves anyuka lezúg olyan magasról, hogy túl se élhetné, mégis túléli, erre apuka meglepődik, hogy az új babájuk nem élte túl. Hát azt a mindenségit neki!
Ha ezeket kihagynánk, meg kivennénk belőle azt a sok politikust, akkor kapnánk egy remek kis sztorit egy ijesztő kisgyerekkel. Szeretem az ijesztő kisgyerekeket. Tulajdonképpen mindent szeretek, ami ártatlannak tűnik és veszélyes. Persze a sok használat után már senki nem hiszi el, hogy ők ártalmatlanok, de ez olyan klisé, amire mindig vevő tudok lenni. De amiért mégis idekerült, az az, hogy végre nem hordtak össze annyi hülyeséget, mint amennyit általában szokás egy ilyen film alatt. Akadt itt is, de legalább ez a része már majdnem hihető. És amikor durva szintet ölt az, ami elhangzik, akkor felmerül valakiben, hogy ezek az emberek fanatikusok.
A gyerek tökéletes. Olyan, mint a kicsi Voldemort. Mondjátok, hogy nem csak nekem jutott eszembe ő! Hátborzongató, gombafrizurás gyerek szép szemekkel. Ennél még jobb karakter lehet esetleg a cuki, szőke hajú lány, de ez nem lány, úgyhogy nem cuki, szőke.
Érdekes darab sok hibával, de helyét érzem itt, mert ezekbe a témákba még nem mentünk bele annyira egyszer sem. Ugyan még érinteni fogjuk, de ez egy fontos mérföldkő. És még mindig tartom, hogy attól, hogy én nem félek valamitől, másra ráhozhatja a frászt.
Ja, azt pedig elfelejtettem megemlíteni, hogy pont ezekben a horror cikksorozatos időkben rászoktattam ezekre a filmekre egy olyan embert, aki nem is szereti a műfajt. Na, ilyenkor azt érzem, hogy elértem valamit. Már a második filmjénél tart és bízom benne, hogy lesz még olyan cikkem, amihez asszisztálni fog.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gonoszkodó sárkányboszorkány, egyben egyetemista tündérlány. Szeretem a fantasyt, a horrort és a pc játékokat. Őzike forever!
Korábbi cikkek
Film2021-09-12He’s all that
Dráma sorozat2021-02-21Frontier 1. évad
Dráma sorozat2020-07-05Spinning out 1. évad
Akciósorozat2020-04-3010 retro sorozat, amit újranéznénk
Trackback/Pingback