Nem gondoltam volna, hogy eljön az az idő, hogy összemérjem a Resident Evil méltán híres és töretlen népszerűségű játékát és a belőle készült – hát először még filmet, később, valamit. Hogy miért mondtam így, arra később térek most azonban, helyet a harcosoknak, kezdődik a show.
Mindig is imádtam, ha valaki ajnároz egy olyan filmet, ami játékadaptáció – mondván, hogy mennyire visszaadja a játék hangulatát. Ekkor ugye megjön a rendes kockának a kedve a mozizáshoz, ám jön is a jó pár liter hideg víz. Ugyanis rengeteg ilyen filmmel találkoztam már rövid életem során, de eddig a Doom volt egyedül arra képes, hogy filmként sem kellett csalódnom benne. Igen, csalódtam a Resident Evil filmekben. Legalábbis az utóbbi kettőben, de nagyon.
Az elsőt – mint mindenki – én is imádtam és így, túl az első X-én is képes néha megijeszteni, ami nagy szó egy filmnél. A második és még talán a harmadik is képes volt előhozni belőlem a rajongót, de az ötödik bőre a szériának, szó szerint könnyekre fakasztott, és nem az örömtől. Nem tudom, hol gurulhatott el a stábnak a gyógyszere, de, hogy én nem azt kaptam a pénzemért, amit vártam – jó, kaptam egy Leont, de azt is milyen stílusban –az is biztos. Mint egy rossz vizsga után a karó.Egyszerűen semmit nem éreztem a játék hangulatából, az egész Kaptár, mint film úgy, ahogy van, hollywood-i tömegcikk lett, és ez szomorú. Egy játékadaptációnak sem kellene így végeznie, ám a tőlem jóval nagyobb hangú és vitriolosabb nyelvű kritikusok is csak a fejüket csóválják az ilyen torzszülöttek elképesztően nagy számán.
Jó, a játékról sem mondom, hogy tökéletes – mert kicsit sem az, – de ha az értéket, kidolgozottságot nézzük filmnél és játéknál egyaránt, egyedül csak az első két rész képes megütni előde színvonalát, ami most – jó játékmódira – egy kissé íves zuhanó irányt vett fel. Hiába is imádom a Resinent Evil 6-ot, sajnos a negatív kritikák néha erősebbek az elfogult érzelmeknél. Izzadságszagú, kissé átgondolatlan, és az egyedüli dolog, ami megmentette a teljes káosztól, az Jake életre hívása. Úgy látszik, a Capcomnál még vannak olyanok, akik nem a diliházba rohangálnak ötletekért.
Szóval, első rangadónk győztese: a játék. Tagadhatatlanok a hibák ott is, voltak, vannak és tuti lesznek is még, ám a filmekkel összehasonlítva elenyészőek ezek a kis „kihágások”. Következően a Need for Speed-et és annak Quasimód „egyedire” sikeredett film csemetéjét fogom cső alá venni.
Kedves műsorvezetőnk ezután a frappáns beszéd után büszke szívvel és két monoklival gazdagodva vonult le a ringből.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback