Mondhatnám, hogy nagyon vártam ezt az epizódot, de akkor nem lennék teljesen őszinte és bár tudom, hogy lesz harmadik évad (juhé!), azért mégiscsak szomorkodom, hiszen az évadfinálé már megérkezett és kíméletlenül lecsapott a rajongókra.
Kattegatban hatalmas ünnepség van készülőben, hiszen egy igen jövedelmező üzletet kötöttek az angolokkal, és ennek örömére Horik is a városba kérette egész családját. Ugyan nem kedvelem Horikot, de azt el kell ismernem, hogy már művészi szintre vitte azt a képességét, hogy mindenkivel megutáltatja magát. A feleségét viszont azonnal sikerült megkedvelnem, de nem csak nekem, hanem Lagerthának is. És nem hittem volna, hogy valaha ilyet mondok, de Asalug irtó imádnivaló részegen.
A huzavonát Björn és Porun között nem értem, kissé álszent és képmutató lett az eddig csendes lányból – komolyan nem tudom hova tenni a közös jeleneteiket, az az érzésem, mintha időhúzásnak szánták volna, akkor viszont nagyon csúnya dolog! Flokin egyszerűen nem tudok kiigazodni: olyan szeretettel nézett újszülőtjére és Helgára – elismerésem Gustaf Skarsgardnak –, de egy pillanat alatt átfordult valamivé, amit nem tudok minek nevezni és komolyan aggódok érte. És ez nagyon nem jó, tekintve, hogy ő az egyik kedvenc szereplőm, imádom azt, ahogyan másképp látja a világot – jól van, igen, kedvelem a lökötteket, ez van.
Siggy és Rollo még most is marják egymást, mikor a férfinak ilyen súlyos sérülése van, és a tudat, hogy talán sosem állhat lábra, a lelkét és az elméjét is égeti. Hiszen milyen viking harcos az, aki nem tud megállni a tulajdon két lábán? Nos, Siggyt még mindig nem tudom hova tenni, de elismeréssel adózok erejének és kitartásának – ő másképp harcos, mint Lagertha, ő a színfalak mögött vív csatákat.
Az évadfináléban végre a szálak egymáshoz értek, és egy olyan erős csomót alkotnak, mit sosem lehet szétszakítani. Horik király a színfalak mögül irányít, és kémleli a társaságot, ajánlatokat tesz és hazugságokat szól. De ezt a bizonytalanságot mind magának köszönheti, önnön elvakultsága és hite, hogy ő, mint a király jobb bárkinél sodorta ebbe a helyzetbe, amiből foggal-körömmel próbál szabadulni. Az utolsó képek egymásba olvadása fantasztikus lezárást, és egy még annál is ígéretesebb kezdetet rejt magában.
Ebben az évadban több karakternek is sikerült pofátlanul megkedveltetnie velem magát: Rollo sokat nőtt a szememben, és leszámítva a nyafogását, kezdem értékelni Aslaugot, mert, eszméletlenül erős jeleneteket ad ennek a sorozatnak.
Szóval, ezzel vége az évadnak. A második évad minden várakozást felülmúló izgalmakat és jeleneteket vonultatott fel. A karakterek olykor hülyeséget csináltak, olykor pedig emberfeletti erőről tettek tanúbizonyságot. Bár Ragnar még mindig nem a kedvencem, sokat tett azért, hogy azzá válhasson. Búcsúzunk kedvenc vikingjeinktől és egészen 2015-ig nem is látjuk őket – igen, ez nekem is nagy szívfájdalom.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
