A mai az utolsó része a kihívás első részének, de ne féljetek, nem sokáig búcsúzom vele. Utoljára hagytam a Kört, mert lássuk be, nem egy olyan filmről beszélünk, amiért díjakat osztanánk. Mégis azért szükségét éreztem a másik hálóinges kislánykának is.
Időnként felbukkan a világban egy videó, ami megöl, ha megnézed. Felkavaró képekkel teli, valójában összességében teljesen értelmetlen kazettáról beszélünk, azonban ha megnézed, megcsörren a telefonod és egy ijesztő hang közli veled, hogy hét nap múlva meghalsz. Az első részben egy Rachel nevű újságíró kaparintja a kezébe a felvételt és próbálja kinyomozni a rejtélyét ennek, hogy megmentse a fiát (tanulság: gyerek keze ügyébe nem adunk ilyen videókat, mert megnézik!). Áldozatokkal teli, sötét, hátborzongató kalandra indul ezzel, amiért emberélettel is fizet, de persze nem a sajátjával. Milyen önzők ezek az újságírók!
A kazettán keresztül Samara szedi az áldozatait. A kislány, akinek pocsék gyerekkora volt és végül kútba is lökték. Ezért aztán nincs jobb dolga, mint telefonálgatni és tévében szerepelni. Ezzel egyébként az a probléma, hogy rengetegen követték az ő példáját, bár ők szerencsére még egyszer sem sétáltak ki a készülékből, amiért roppantul hálás vagyok. Szegény kislánynak egyébként tényleg szörnyű gyerekkora lehetett, hiszen az anyja megőrült, a nevelőszülei meg kútba dobták. Lehet, én is valahogy így reagálnék a halálom után. Samarától csak úgy lehet megszabadulni, ha lemásolják a kazit és továbbadják. Ebben nem próbálok inkább logikát keresni.
A második rész fél évvel később játszódik, miután Rachel és fia tempósan elmenekült korábbi lakhelyéről. Itt is felbukkan Samara és a kazettája. És természetesen ez a tyúk soha nem tud a hátsóján ücsörögni. Ez a rész annyira kiábrándítóra sikerült, hogy még a rajongóknak is elment tőle a kedve, bár azért annyit megjegyeznék, hogy ennyire nem volt szörnyű. Olyan egyszer nézős téma.
A harmadik részben pedig megismerhetjük az előzményeket, amit eddig is ismertünk. Valójában én nem láttam értelmét, hogy erre pocsékoljanak időt. Szép, jó, meg egyebek, csak éppenséggel ezeket a poénokat már egyszer lelőttük. Mindenki tudja, hogy mi történt, gyakorlatilag ez egy felesleges film.
Félre ne értsetek, nem lehúzni akarom. Egyszerűen csak nem páratlan filmről beszélünk. Viszont az tény, hogy Samarát mindenki ismeri. Én egyszerűen csak úgy gondolom, hogy nem fektettek bele elég munkát. Amolyan nesze, csináltunk valami, örüljél! Megjegyzem, ez is egy japánból hozott remake, várható volt, hogy ilyesmi amerikai embernek nem jut eszébe.
Itt még el kell sütnöm a poént, hogy megmutatom nektek a videót is. Nézzétek meg, ha már megnéztétek a filmet. Vannak ám benne szép székek!
Ezzel befejeztük a mindenki által ismert filmeket. Szombaton már új listával érkezem, remélem, még sokan folytatjátok velem ezt a horroros kis kalandozást. Én az utóbbi időben nagyon megszerettem ezt a cikksorozatot, így nagyon szomorú leszek, ha egyszer a végére érünk, de szerencsére még nagyon az elején járunk. Remélem azért nem álmodtatok rosszakat. Nyugodalmas napokat kívánok a kihívás következő részéig!
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gonoszkodó sárkányboszorkány, egyben egyetemista tündérlány. Szeretem a fantasyt, a horrort és a pc játékokat. Őzike forever!
Korábbi cikkek
Film2021-09-12He’s all that
Dráma sorozat2021-02-21Frontier 1. évad
Dráma sorozat2020-07-05Spinning out 1. évad
Akciósorozat2020-04-3010 retro sorozat, amit újranéznénk
Trackback/Pingback