Utolsónak hagytam a két ijesztgetős lánykát. Tulajdonképpen most így belegondolva, eddig nagyon sokat beszéltünk a fiúkról. Ideje volt elküldeni őket focizni, jönnek a csajok végre!
Az Átok a testvérem nagy kedvence. Tulajdonképpen a másodikat előbb láttam, mint az elsőt, mert megvettem neki, viszont túl kíváncsi voltam. A másik közös vonása a Körrel, hogy három részben alkot tulajdonképpen egészet. Az első részben megismerkedünk a házzal, ahol Kayako (Takako Fuji), a gonosz szellem és fia ijesztgeti az embereket. Ezt egy amerikai leányzó, Karen (Sarah Michelle Gellar) segítségével tesszük meg, aki szociális munkásnak tanul és elvállal egy melót a kísérteties házban, nevezetesen, hogy egy idős asszonyt kell ellátnia. Aztán meghallhatjuk a filmre jellemző általános zajokat, amik mindig, mindenhol kísértenek a trilógia során. Kaparászás, halálhörgés, aztán látunk meztelen fiút a lépcsőn ülve nyávogni. Aztán jön Kayako néni, belemászik az arcodba és puff, meghaltál.
Karen persze miután rájön a kísértet-dologra felgyújtja a házat. A második rész innen halad tovább, egyrészt Karen húga vezeti a szálat, aki arra kíváncsi, mi történt, másrészt néhány iskolás lány, akik bemerészkedtek a házba és harmadrészt egy bérházban is megjelenik a néni. Az átok kiszabadult. Immáron kint kezd el darabolni, viszont jobban megismerjük Kayakot és fiát. Ugyan már korábban is tudni lehetett, hogy őket kinyírta a kedves, féltékeny férj, de végre megértettem, hogy miért nyávog a gyerek. Mert a macskáját vízbe fojtották előtte. Érdekes egy gondolat.
A harmadik részben pedig már egy elmegyógyintézetben járunk, ahol a második rész egyetlen túlélőjét kezelik, mivel – jogosan – mindenki őrültnek hiszi, miután ő már látta Kayakot. És immáron már az egyébként is ijesztő gyógyászati intézményben tombol.
Hát tulajdonképpen nem egy nagy sztori. Az eredetije a Ju-on c. japán film. Ennek a remake-jét kaptuk meg 2004-ben Amerikából. Az ijesztgetős hatás nem a történetben, vagy a karakterekben rejlik. Lássuk be, Kayako elég idétlen, főleg, amikor lejön a lépcsőn, aztán még az ember arcába is belemászik. Gyakran elgondolkoztam, hogy miért nem jutott soha senkinek eszébe, hogy lekenjen neki egy jobb egyenest. Mások arcába mászni arcátlanság, höhö. A hangokban keresendő az ijesztgetés, mert azok viszont jók. Szerintem még én is megijednék, ha a hátam mögül megszólalna ez a hörgés, főleg, hogy láttam a filmet. Mondjuk szerintem Kayako mozgásához is adhattak volna valami effektet, mert ha kikapcsoljuk a hangot, egyszerűen elkezdek röhögni, de kegyetlenül. Egyszer, ha humoros hangulatom lesz, csinálok hozzá valami szinkron-paródiát. Vagy nem.
Fehér néni aranyos, barátságos, csak kicsit modortalan. Ha eddig vele nem barátkoztatok, akkor itt az ideje, mert a horrorban nem igazán tombol a girl power. Legalább annak a kevésnek simogassuk meg a fejecskéjét, akik itt vannak.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gonoszkodó sárkányboszorkány, egyben egyetemista tündérlány. Szeretem a fantasyt, a horrort és a pc játékokat. Őzike forever!
Korábbi cikkek
Film2021-09-12He’s all that
Dráma sorozat2021-02-21Frontier 1. évad
Dráma sorozat2020-07-05Spinning out 1. évad
Akciósorozat2020-04-3010 retro sorozat, amit újranéznénk
Nos, az eredeti minden szempontból hitelesebb és ijesztőbb is. Az elamerikanizált feldolgozásokknál mindig elvész az az apróság, ahogy a japán verzióban az emberek egymással viselkednek, udvarias távolságtartás, vagy éppen a tisztelet alapú kommunikáció, így megteremtve egy alapból furcsa légkört.
Az írás nekem kicsit felületes és rövidke, ez alapján nem néznem meg a filmet 😉
Az elütésekért Bocsi ^^
Az elütésekért nem haragszunk, megesik az ilyen 🙂 Igen, nos egy kicsit nehéz kapásból három filmet egy ekkora cikkben összeszedni. És hát itt jön ki tulajdonképpen az, amire Te is rámutatsz, hogy az eredeti azért egy jócskán jobb darab az atmoszférája miatt. Pont nemrégiben emlegettem egy másik cikknél, hogy horrorok viszonylatában az amerikai filmgyártás – bár sosem volt igazán csúcs – kezd egyre inkább lecsúszni. Nem ügyel a részletekre, csak gyártsuk, legyen. Az hogy milyen, az tökmindegy és ez a hasonló remake-eknél jön ki a legjobban. Átveszi az alapot, átrakja a maga Amerikai körébe és máris kevésbé lett hatásos, mert komolytalan körítést ad neki.
Valójában épp arra szerettem volna rámutatni, hogy egy kicsit azért túl van spilázva a film, bármennyire is alapdarabnak szokták tekinteni. Van egy nagyon jó alapja, de igazából én is csak egyszer néztem meg, többször nem igazán tartottam rá érdemesnek.