Most végre egy kicsit izgalmasabb részt kaptunk, bár egyáltalán nem voltam tőle elájulva, legalább nem jutott kétpercenként eszembe, hogy én miért is nézem még mindig ezt a sorozatot. És az a legnagyobb baj, hogy ezt tartom előrelépésnek.
Octaviát a zuhanása után megmentette egy földlakó, aki magával cipelte és egyúttal be is zárta a lányt a földalatti bunkerjében. Szerencsére Octaviát nem ejtették éppen a feje lágyára, ezért minden lehetőséget megragadott ahhoz, hogy kiszabaduljon és visszajusson a táborba. Közben végre Bellamy is észrevette húga eltűnését és kutatócsapatot szervezett a megkeresésére, csak éppen azzal nem volt tisztában, hogy milyen csapdába is sétál bele. A testvéri viszonyról kaptunk néhány flashbacket még a Bárkán eltöltött időkből – ezek mondjuk tényleg érdekesek voltak. A szerelmi háromszög Fin, Raven és Clarke között folytatta a szokásos klisés és émelyítő vonalát – én meg ennek hatására kezdtem nagyon utálni a főszereplőket.
Most kapnak tőlem az alkotók egy piros pontot, mert abban ugyan nem vagyok biztos, hogy a morál feszegetését direkt kívánták így megoldani, mégis nagyon jóra sikeredett. Vajon milyen anya az olyan, aki tudja, hogy akár az életével fizet, de világra hozza lányát? És vajon milyen az, aki ennek a tetejébe az újszülöttet az örök bezártság, bujkálás és rettegés kárhozatára ítéli, méghozzá egész hátralévő életében? Érdekes kérdés – a magam részéről tudom a választ –, amit meghagytak annak, ami: egy soha talánynak, amire nincs válasz, amiről a néző maga alkothat véleményt. Ezt pedig még megfejelték Bellamy reakcióival a zárójelenetben, ami tényleg ügyes, és egy fokkal érdekesebb is lett tőle a karaktere.
A szerelmesek még mindig baromira idegesítenek – mondjuk Clarke-ot a kezdetektől fogva nem kedveltem –, de mostanra már Raven is kihúzta nálam a gyufát a nyafogásával. Kár, mert őt még úgy-ahogy bírtam. Jasper viszont sokat nőtt a szememben, a pilotban még gyáva srácból igazi harcos lett, aki ugyan fél, de teszi azt, amit helyesnek gondol – végre valaki, akit kedvelhetek.
Egy igazán fontos dolgot hiányoltam a mostani részben, mégpedig a Bárkán élők sorsát, ugyanis rájuk egy percet sem ”pazaroltak” a készítők. Pedig kellett volna, hiszen gyakorlatilag kivégeztek négyszáz embert (tök értelmetlenül, de ezt már korábban kifejtettem), úgyhogy jobban érdekelt volna az ottaniak reakciója a dologra, nem pedig a földiek sokszor nyafogásba áthajló élete.
Összességében ez a rész a jobbak közé tartozik, de még mindig nem győzött meg arról, hogy tovább akarjam nézni ezt a sorozatot? Arról már nem is beszélve, hogy a második évadot már egyáltalán nem szavaznám meg neki – és most lehet nyugodtan utálni, de ez van!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
- Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
- Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
- Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
- IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!