Idestova két éve, hogy láttam a Kakurenbo, magyarul Bújócska névre keresztelt, huszonöt perces kis animációs gyöngyszemet és most, hogy újra összehozott vele a véletlen, gondoltam nekiállok serényebben ütni a klaviatúrámat.
Talán kezdem is a legnagyobb a Hide&Seek hibájával, a rövidségével. Nem kukacoskodásból, de huszonöt perc semmire nem elég, ha a nézőt a képernyő elé akarja ültetni. Nem elég a szereplők bemutatására, a cselekmény kibontására és a méltó befejezésre sem. De, furcsamód a Kakurenboban csak az első érződik erőteljesen. Nyolc szereplővel – plusz az öt démon – viszi a játékidőt, mégis van olyan közülük, aki meg sem szólal egész idő alatt. Lehet, ez másnak imponál, de én a falon futkostam tőle.Cselekmény szempontjából pedig kiindulunk a gyerekek egyik legkedvesebb játékából – a bújócskából – és befejezzük úgy, mint enyhébb thrillert. Hősünk Hikora, haverjával karöltve mennek a lezárt városrészbe O-To-Ko-Yo-t (ez a bújócska elnevezése) játszani, hogy megtalálják Hikora kishúgát, aki az előző játék alatt tűnt el. De az, amit találnak sokkal borzalmasabb, mint amit el tudnak képzelni. A játékban lévő – elvileg csak riogatás címén említett – démonok valódiak és csak egy céljuk van: elkapni, egy kivételével az összes játékost és az szerencsés, aki állva marad, szerintem rosszabb sorsra van kárhoztatva, mint elfogott társai.
Hát, ha valamire, akkor Kakurenbo látványvilágára semmi panaszom nem lehet: zsúfolt és szűk, fél sötét kis utcák, elhagyott házak labirintusa, mindez a külvilágtól teljesen elzárva. Egyedüli fényforrást a haldokló lámpák fénye jelenti. Nem mondom, hogy a hideg futkos tőle a hátamon, de azért az adrenalin szintem egy picit feljebb ment. A démonok félig mechanikus, félig mitikus alakjai is passzolnak az urbánus környezethez és – grafikai szempontból – még a játékosokra sem lehet panaszom. A gond náluk jellemben van: egysíkúak, olyan „mindenki kap egy tulajdonságot, azt csókolom” és ez okozhat hirtelen vérnyomás növekedést és én is csak azért nem húzom le őket annyira, mert Yaimao – Hikora jó barátja és segítője – nagyon is szimpatikusra sikeredett. Jó, tipikus „nagy tesó” jellem, de jól is áll neki. Csak hát, őt is eléri a csúnya vég és, mint ahogy azt lehet sejteni, Hikora marad csak talpon.
Ítélet: a Kakurenbo a maga módján próbált újítani – nem sikerült neki, de azért csak próbálkozott – és ez dicséretes. Az alapszituáció remek, de a rövid idő miatt nem tud kibontakozni teljesen, a szereplők hagynak nem kevés kívánni valót maguk után, de aki nem fél a sötétben és a démonoktól sem, annak bátran tudom ajánlani. De egy kérdése még lenne, csak úgy a móka kedvéért: Who Wanna Play Hide&Seek with Me?
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback