Már mondtam egy párszor, nem csak itt, más sorozatnál is, de most ismétlem önmagam, igaz, kicsit parafrazálva: jobb lenne, ha a sorozatkészítők emlékeznének arra, hogy aki sokat markol, keveset fog.
Teri babrál egy sort a lezuhant űrhajó gravitációs rendszerével, amivel hurrikánt kavar a város felett. A hirtelen jött hurrikán miatt a sulit, benne az egész diáksággal és tantestülettel, lezárják, a zárt térben pedig hamar beindulnak az események. Nem elég, hogy Roman és Emery megszenvedi kapcsolatuk napvilágra kerülését, Teri még be is drogozza a srácot, amitől az elveszti teljes önuralmát, és olyan dolgokat tesz is mond, amire normál elmeállapotában nem is gondolna. Miss Benton továbbra is a cyper titkát kutatja, és, mint kiderül, a sikerért ölni sem fél. Greyson újraszervezi a Vörös Sólymokat, akik ezúttal egyenest a Trageket támadják – háborújához Greyson pedig egyenest Drake-et akarja informátorként felhasználni, akit arra is rá akar kényszeríteni, hogy szakítson Taylorral. Mindeközben Lukas és Sophia is összedolgozik, valamint Julia és Eric közt is elindul valami.
Emberek, ez túl sok! Túl sok a karakter, túl sok a szál, túl sok felé kell figyelni, és ehhez túl kevés a játékidő. Folyamatosan úgy kapkodták össze-vissza a jeleneteket, hogy azt sem tudtam, hol áll a fejem, a logikát – már ha van ilyen –, ami szerint vezetni akarják a történetet, már régen elvesztettem. A probléma forrása talán ott rejlik, hogy alapból túl sokat próbáltak belezsúfolni ebbe az adott tizenhárom részbe: ott van a cyper, a Tragek, a Vörös Sólymok, az atriaiak beilleszkedése az emberi társadalomba, meg persze egy rakat szerelmi szál, aminek a fele teljesen felesleges. Komolyan mondom, a cyper-sztorit egy az egyben ki lehetett vágni az egészből, vagy mondjuk meghagyni a kérdőjeles második évadra, és akkor máris sokkal szellősebb lett volna az egész.
Arra is kezdek rájönni, hogy ebben a sorozatban mindenki effektíve hülye. Azt már Zoe esetében is láthattuk, hogy a gimi nem nagyon néz a diákjai után – így bekerülhetett egy olyan tanuló, akinek elméletileg papíron nincs semmi múltja, nincsenek szülei, stb. –, most viszont az is kiderült, hogy a tanárait is nagyon lazán kezeli, ugyanis senkinek sem tűnt fel, hogy Miss Benton a tanítás mellett kis magánkutatásban maszekol. Ezek után már nem kérdezek semmit, egyedül az érdekelne, hogy a kettőt időben hogy hozta össze – úgy, hogy még volt ideje kiruccanni a szektorba mega jótékonysági bálba –, mert szeretnék tőle kérni pár tippet időbeosztás-ügyileg.
A lezárt iskolában játszódó jelenetek nagy részénél sokszor úgy éreztem, mintha valami rossz horrorfilmet néznék – a szereplők tisztában voltak vele, hogy valami nincs rendjén, hogy valaki a bőrükre pályázik, mégis mindenki folyamatosan egyedül lófrált a folyosókon, ahelyett, hogy összetartottak volna. Sőt, volt, akinek még gyúrni is volt ideje a vihar kellős közepén. Egyedül. Okos.
Az erőltetett szerelmi szálakból is kezd elegem lenni. Ne értsetek félre, én románc-párti vagyok, és egy jól megírt jelenettel simán kenyérre lehet kenni (lásd: számos Castle-kritikám), de a csakazértislegyenmindenkinekpárja–hozzáállást nem bírom, márpedig ez a sorozat már elég erősen ezt az elgondolást követi. Ahol pedig természetesen folyna a kapcsolat – mint például Drake és Taylor esetében –, ott meg benyomják vagy egy indokolatlan szex jelenetet, vagy egy újabb adag indokolatlan drámát és szívfájdalmat. Teszem hozzá, amit a rész végén Emeryvel és Romannel tettek sem volt a helyén. Arról pedig már nem is beszélek, hogy továbbra is erőltetik a Taylor-Sofia–szálat.
Amiért talán jár egy kis dicséret, az az, hogy képesek voltak növelni kicsit a feszültséget, hogy mire is készülhetnek a Tragek. Meg oké, Teri terve is egész okos volt – bár még mindig nem tudok túllépni azon, hogy hány atriai élhet a Szektoron kívül. Maradjunk annyiban, hogy túl sok ahhoz, hogy a sztori hiteles tudjon maradni.
Még három rész van vissza ebből az évadból, mégis úgy érzem, mintha egy helyben toporognánk a sztoriban. Bízom benne, hogy tudnak az alkotók még így a végén egy nagyot durrantani, mert ha nem, akkor én nem szavaznék meg a sorozatnak egy második évadot.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
