Soha nem hittem, hogy valaki képes összevegyíteni a TCG (Trading Card Game) műfaját a zombikkal, de a Square Enix előtt földre vetem magam. Mert a Deadman’s Cross – ha a maga nemében nem is számít kuriózumnak –, a zombis játékok között egy üdítő újdonság. Kinézetét tekintve városias, hangulatát tekintve a Zombieland és a Resident Evil szerelemgyereke is lehetne.
A véletlen folytán találtam rá és kezdetben annyira nem bíztam benne, mégis tíz perc után már vadul kalapáltam a tabletemet és lőttem a zombikat. Igen, e mondat után valami huszadik élőholt hentelős játéknak lehetne gondolni, de kiábrándításként közlöm, hogy szó szerint szükségünk van szitává lőtt lényeinkre. Az erősebb bestiákkal harcolunk a küldetésekben, a gyengébbekkel meg táplálhatjuk harcosainkat.Küldetésekben egyszerre kettőt vehetünk fel, és – hogy tovább szőrözzenek velünk a játékfejlesztők – a választhatók közül is a két típusból (Hunt és Search) csak egyet-egyet lehet választani. A Hunt típusú küldetéssel lehet nasit és erősebb harcosokat szerezni, míg a Search-ök végeztével nő a hírnevünk és rengeteg extra cuccal honorálják a sikerünket. A 3D-s nézet és a képváltós menetelés remekül kiegészíti egymást és nem vesznek el a játékélményből.
A PvP küzdelmek – mivel azok elmaradhatatlanok az ilyen játékoknál – az ún. Boneyardban folynak, és három típusa van: kezdő, haladó és persze a profi. Én magam, mivel még csak négy napja játszok, vele az amatőr ligában nyomulok, de hála Joan of Arc öt csillagos zombi verziójának, aratógépként kaszálom az ellent. Persze csak, ha van elég belépőm oda. Mert, hogy mind a vadászathoz, mind az ember elleni pofonpárbajra szükségesek, és ezeket leginkább a kutatásos küldetésekkel lehet beszerezni, vagy venni. Érzitek azért a logikát? Minden a másiktól függ, és ez remekül működik is. Megemelem a kalapom.
De, ugye nálam a legnagyobb piros pont a zombik – itteni nevükön Deadmanek – megalkotása. Bár van bennük egy-két elég bizarr jelenség, például a Hydra névre keresztelt jószág, az elzombisított Abraham Lincolnon – ezen pedig már szemem sem rebbent meg. Az erőtípusok is remekül ki lettek találva: van itt mérgező, sikoltó, mészároló és minden, mi még szemnek és szájnak már kissé túl sok, de a horror szerelmeseinek tökéletes.
Végeredményben az álláspontom az, hogy a Deadman’s Cross egy kiváló kis játék, időtöltésnek tökéletesen megfelel, már ha rendelkezik a kedves delikvens valamilyen androidos kütyüvel. Mivel, ahogy a jó svájci mondás is tartja: semmi sem tökéletes.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback