Hosszú ideje nem változott a kedvenc sci-fijeimet tartalmazó listám (filmek és sorozatok vegyesen) – természetesen az örök Firefly van az élen. Úgyhogy, amikor azt mondom a Helix felugrott a top 10-be, az jelent valamit. A sorozat olyan szinten megfogott, amit évek óta nem tapasztaltam: érdekes volt, humoros és ötletes, a kivitelezés pedig tankönyvi példa lehetne. A színészek közül maximum kettő ismertebb – azaz én már láttam őket valahol, de szerintem mások nem igazán emlékeznek rájuk – mégis valami olyan tehetséges bandát sikerült ebben a sorozatban összehozni, hogy leesett az állam.
A Járványügyi Központ riasztást kap egy az Északi-sarkon állomásozó magán kutatólaborból, ahonnan a segítségüket kérik egy kezdődő járványkitörés megakadályozásában. A csapat gyorsan összeáll és már útra- és tettre készek: Dr. Allan Farragut (Billy Campbell), és munkatársai Dr. Sarah Jordan (Jordan Hayes), Dr. Doreen Boyle (Catherine Lemieux), és Sergio Ballesero őrnagy (Mark Ghanimé). Hozzájuk csatlakozik még külön kérésre Dr. Julia Walker (Kyra Zagorsky), Allan volt felesége.
A kutatólaborban teljes hozzáférést kapnak mindenhez, legalábbis az elején ezt hiszik, ám a létesítmény vezetője, Dr. Hiroshi Hatake (Hiroyuki Sanada) sokkal több tikot őriz, mintsem hagyná a CDC (a Járványügyi Központ rövidítése) embereit hozzáférni. Allannek és csapatának nincs könnyű dolga, az eddig teljesen ismeretlen járvány folyamatosan fertőz, sőt, a nulladik páciens, Peter (Neil Napier), Allan testvére, akinek volt egy kisebb afférja Juliával, ami Allan és Julia válásához vezetett.
Mint már említettem: Allannek nincs könnyű dolga, nem tudja, kiben bízhat, mit tegyen és még azt sem, hogy valójában mi is folyik a háttérben. Nem árulhatok el többet, mert az már spoiler lenne, csak annyit, hogy a válaszok minden várakozásomat felülmúlták. Minden egyes részben történt valami fordulópont, ami miatt nem írhatok gyakorlatilag semmit – igen, ez egy kicsit frusztráló, de ha ez az ára egy jó sorozatnak, ám legyen.
Nos, igen, így kell izgalmas és jó sci-fit csinálni manapság, így kell rejtélyeket adagolni, vagy csavarokat betenni a történetbe. Imádom, hogy minden epizódban kiderül valami, ami egy kicsit közelebb visz a megoldáshoz, majd az utolsó pillanatban eltérítenek tőle, hogy aztán a következő részben ez legyen a visszavezető szál. Szeretem, ahogyan az addig jelentéktelennek tűnő apróság később mekkora jelentőséget kap. Sőt, a szerelmi szálak sem zavaróak, inkább arra szolgálnak, hogy emberiek legyenek tőlük a karakterek, nem húznak túl semmit. Az egyetlen valamelyest előrelátható dolgok kizárólag ebből a szerelmi vonalból kerültek ki – és ez hatalmas dicséret.
Azért egy kis humort is sikerült belecsempészni, persze ennek itt nem akadt sok helye, de ügyesen megoldották apróbb helyzetkomikumokkal vagy éppen a zene használatával. És le a kalappal a stáb előtt, mert a képek, amiket összehoztak nagyon erősek. Ügyesen kihasználták a zárt tér és az elszigeteltség adta lehetőségeket, ahogy pedig a hóval, mint elemi erővel bántak, az lenyűgöző.
Egyedül a végével vannak fenntartásaim: cliffhanger, és én azt nagyon nem szeretem, de amit ígér a következő évadra, már most hűha meg azta, pedig még egy percet sem láttam belőle. 2015 elejére ígérte a Syfy csatorna a folytatást – de én addig hogyan fogom kibírni?
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback