Míg mások, teszem azt Elfen Lied-et akarnak, én most a Pupa-t. Folytatást. Azonnal –Ez volt a reakcióm miután véget ért, ez a részeként kőkemény négy perces kis gore (brutalitás, erőszak) gyöngyszem. Így ne csodálkozzatok, hogy szűkszavú leszek egy picit, de megpróbálok mindent visszaadni az élményből, a lehető legkevesebb spoilerrel.
Történetét tekintve nem evez túl kreatív vizekre, de az is biztos, hogy ezután igencsak csúnyán fogok nézni minden pillangóra, ami a közelembe jön. Mivel a Pupa-t – egy eddig ismeretlen és nagyon durva vírust – kis, piros pillangók terjesztik, és vesztére egy ilyen kis jószág elkapja egyik hősünket, a kis Yumet. Nos, a kór eléggé gyors lefolyású, Yume hamar transzmutál egy nagy, emberevő szörnnyé, akit még bátyja, Utsutsu sem képes megállítni, csak a halálával. Eme hatalmas sokkra aztán Yume is magához tér, emberi formában marad, de folyton éhség kínozza az emberi húsra. De nyugi, erre is van megoldás. Kedves mangakánk ugyanis visszahozza Ututsut az életbe, meglehetősen fertőzötten, ám ő nem változik át, hanem képes szinte azonnal regenerálódni. Remélem, sejtitek, hogy ebből mit sütöttek ki? Igen, a hugi, ha megéhezik csak fogja instant bátyókáját, és csemegézik belőle.
Tartsatok furcsának, de nekem erről a felállásról a Prométheusz-mítosz jutott eszembe, csak ez Japán márka és sokkal, de sokkal véresebb, mint az ősi titán elbeszélése. Konkrétan, (SPOILER) egy teljes rész arra megy el, hogy azt láthatjuk mindenféle kameraállásban, ahogy Yume lakmározik Utsutsuból. És ez a beteg srác „élvezi” is. Jó, oké tuti nagyon fáj neki, de a nyögő hangjaival sem tudok hova lenni. Yume néhány fejéről is ugyanez a véleményem.De, hogy azért ne kalandozzunk 18+-os vizekre, amit a Pupa bemutat, egy nagyon szép és szoros testvéri kapcsolat, amit sok verés, lelki terror, könny és jó pár hekto vér fűzött még szorosabbra.
Maga a sorozat nagyon kevés szereplővel operál: van, akinek összesen egy mondata van, vagy még annyi sem. A főhősökön kívül az egyetlen visszatérő szereplő Maria, a rezidens őrült kutatónk. Hogy mennyire őrült? Hát, vegyél egy Hannibált, szorozd meg kettővel és akkor talán már van valami képed róla, hogy milyen is. Érdekes epizódszereplők még Yume és Utsutsu – már elvált – szülei, és ők sem piskóták. Az apjuk egy erőszakos, dohányzó állat, az anyjuk meg mazochista és őrült. Ilyen felmenők mellett a gyerekeik sem lehetnek teljesen százasok, de még messze jobbak, mint a szüleik. Nekik csak testvérhiányuk van, de az nagyon.
Minden összevetve ezt az animét tényleg csak nagykorúaknak ajánlom, főleg, ha belegondolok, hogy ez még a manga erősen cenzúrázott változata. De alapvetően egy korrekt kis sorozat, egy óra alatt bőven végig lehet nézni – már ha nem szaggat folyton a neted – és biztos, hogy maradandó élmény lesz.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback