Trónok harca S04E02 – The Lion and the Rose

Nem egyszerű a mai részről írnom, mert ami történik benne, nos, az hűha meg azta. Szívem szerint már régóta vártam valami hasonlót, és most, mikor bekövetkezett mégis leesett állal néztem végig.

Mivel az előző epizódban nem volt szó Theonról, kicsit aggódtam érte – meg őszintén, valamilyen szinten sajnáltam is a vele történtek miatt –, de végre valahára előkerült ő is, a Bolton fattyúval egyetemben. Azt hiszem, a Trónok harca folyton teszteli a nézők tűrőképességét, és most az embervadászattal újfent ezt tették, ami egyszerre volt sokkoló és lenyűgöző is. Ramsay helyzete sem túl valami fényes: az őrült fattyú kihúzta rendesen a gyufát, de volt még a tarsolyában bőven titok, amit ki tudott játszani. Iwan Rheon fantasztikusan adja vissza a szadista srácot, a mosolya, a hanghordozása pont ott van, ahol lenni kell, hogy a nézőnek a hideg futkosson a hátán tőle.

Tyrionért a szívem szakadt meg: tudta, hogyha Shae vele marad, annak milyen következményei lehetnek, és megtette azt, amivel megvédheti a lányt. De úgy sajnáltam, Tyrion a kevés – még élő –kedvencem egyike, és fáj, ha szenvedni látom. Shae-t sosem kedveltem, úgyhogy ennek a dolognak valamelyest azért örülök is.

Végre eljött a várva várt esküvő ideje: Jofrey és Margaery egybekelnek, viszont a szertartás során nem ők voltak az igazán érdekesek, hanem a körülöttük állók. Cersei gyűlölete, Sansa megvető tekintete, Tyrion tapsa vagy éppen Olenna Tyrell büszke arckifejezése – számomra ők sokkal többet mutattak meg a jelenetből, mint az éppen házasodók.

A dorne-iak érkezésükkel rendesen felkavarták az amúgy sem éppen állóvizet– ami meg kell hagyni, igazán érdekes és impozáns belépő volt –, mindenesetre én élvezem a hozzáállásukat a Lannisterekhez és a Királyvárban történt múltbéli eseményekhez.

Cersei az évad első epizódjában nagyon kihúzta nálam a gyufát, amikor Jaime-t hibáztatta mindenért, de most ennek valamelyest ellentmondott féltékenykedése, ami pláne a múltkori után fura volt – ráadásul abszolút idegen a karaktertől. Amit pedig a zárójelenetben produkált az túlmegy minden határon: nélkülözi mind a logikát, mind Cersei eddigi pengeéles eszét. Értem én, hogy a történtek iszonyatosan megviselték a régenskirálynőt, de ő a legváratlanabb helyzetekben is helytállt, most meg eszét vesztve őrjöngött.

Úgy tűnik, kezdünk belelendülni a dolgokba és végre azt a Trónok harcát láthatják a nézők, amit annyira szeretnek – tele árulással, fortéllyal és persze ügyes és finom poénokkal. De a nagyszerű színészekről is illik megemlékezni, mert ők azok, akik igazán életre keltik a szereplőket és képesek valami olyan pluszt nyújtani, amit a könyv nem tud.

És ne felejtsétek: az éj sötét és tele van iszonyattal!

Szerző

Catleen

Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Korábbi cikkek

• Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
• Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
• Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
• IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!