Elérkeztünk az évadzáró epizódhoz. Izgalmas tizenhárom részt tudhatunk magunk mögött, és bár van még mit csiszolni, tulajdonképpen elég jól fejlődik a sorozat, főleg történetvezetés szempontjából. A zárás legalább olyan akciódúsra sikerült, mint az előző alkalommal, de egészen más körítésben. Nem unatkoztam.
Tamsinnek köszönhetően Bo felemelkedett arra a királynői szintre, amit elvárnak tőle, mióta kiderült, hogy ez lenne az új munkakör. Ideje volt már, hiszen eddig általában ott voltak a pátyolgató barátok, akikre persze vigyázni is kell, de az elmúlt részekben elkezdtek hullani, s most sokkal nehezebb erősnek lenni. Itt gyönyörű volt, ahogy Dyson hűséget fogadott az uralkodójának, amit ezek után ki is érdemelt. Persze egy mai közegben ez furcsán hatna, de szerintem nagyon szép volt.
Rátérve a fent beharangozottakra, volt sok bunyó és volt még több érzelem. Kicsit csalódott vagyok, mert nagyobb tűzijátékot vártam ebből a Pürripusz-dologból és nem is hiszem, hogy ezt egy résszel kellett volna elintézni – elmismásolták ezt az egészet. Viszont legalább kaptunk negyvenőt perc csihi-puhit, amit én személy szerint nagyon szeretek. De elsiették ezt az évadzárást, de nagyon. Persze néhány kérdést nyitva kell hagyni, hogy legyen miről szólnia a következő évadnak, ami már készülőben van, de azért egy kicsit ez túlzás.
Értek váratlan dolgok. Szívrohamot ugyan nem kaptam, de nagyon nehéz most megírni ezt a cikket. Nem árulom el inkább. Gonosz vagyok, és megnézetem veletek. Mindenesetre eléggé lesújtott. Persze nem csak engem, de ez, azt hiszem kellett hozzá, hogy a mi kedvenc szukkubuszunk fejlődjön és ne mindig csak önmagát sajnálja, hanem megtanulja, hogy bármi is történik, az életnek mennie kell tovább.
Végigtekintve az évadon nagyjából elégedett vagyok. Fejlődésnek indult a stáb, végre van karakterfejlődés, van sztori. Bele kell még persze nőni ebbe a szerepbe, néha nagyon zavaros, hogy most mi mire jó. Kicsit kapkodós, kicsit sánta, de így szerettük meg a Lost Girlt és a szereplőket is, akik viszont rendesen oda vannak téve. Ami miatt én mindig is szerettem ezt a sorozatot, az az, hogy mindenki talál benne valamit önmagából. Egy kötekedős, vagány valkűrt, vagy épp az odamondogatós, kisebbségi komplexusos emberlányt, de akár az eseményekben összezavarodott, túlélni próbáló szukkubuszt. Sokan tartják gyengének, de bevallom, sokkal közelebb áll a valósághoz, mint bármelyik hasonló sorozat, vagy film. Senki nem tökéletes, még maga az alkotó sem. Hasonló ez ahhoz, amikor felháborodtak a Harry Potter rajongók Dumbledore húzásain, hogy mekkora „sakkjátékos”. Az élet nem habostorta, és nincsen abszolút jó. Nekem ezt adta mindig a Lost Girl.
Szeretném azt gondolni, hogy minden lezáratlanság majd megválaszolódik az ötödik évadban, viszont ezt az évadzárót már nem kapom vissza. Kevés volt. Nem adták meg azt, amit a néző leginkább várt, és bár sok mindent kaptunk, és még sírtunk is, az embernek olyan érzése támad, mint amikor egy pocsék filmre ment be a moziba: kidobott pénz. De reménykedjünk, hogy amit elrontottak, azt kijavítják őszre.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gonoszkodó sárkányboszorkány, egyben egyetemista tündérlány. Szeretem a fantasyt, a horrort és a pc játékokat. Őzike forever!
Korábbi cikkek
Film2021-09-12He’s all that
Dráma sorozat2021-02-21Frontier 1. évad
Dráma sorozat2020-07-05Spinning out 1. évad
Akciósorozat2020-04-3010 retro sorozat, amit újranéznénk
