Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy mit tudnék erről a részről mondani. Vagy egyáltalán azt, hogy mit mondhatok. Annyit biztos, hogy azta. Meg azt, hogy basszus. És talán még azt is, hogy a rohadt életbe.
Abban a hülye helyzetben vagyok, hogy tényleg bármit mondok ezzel az epizóddal kapcsolatban, az egy baromi nagy spoiler – ráadásul nem csak a sorozatra, hanem az Amerika Kapitány – A tél katonája című filmre nézve is. Ami pedig, köszönettel a forgalmazónak/forgalmazóknak, hozzánk egy hét késessel, vagyis holnap érkezik csak a mozikba, mikor is megyünk is rá Catleennel, ergo azzal, hogy megnéztem a Turn, Turn, Turnt, kicsit magam alatt is vágtam a fát.
Ugye az előző részt azzal fejeztük be, hogy Coulsonék rájöttek, hogy a Clairvoyant nem egy látnok, hanem egy magas rangú S.H.I.E.L.D. ügynök – ezt a felfedezést pedig rögtön az követte, hogy valaki belepiszkált a gépük navigációs rendszerébe, és eltérítette őket. Rögtön itt vesszük fel a fonalat, és az ezt követő negyven-negyvenöt perc úgy pörög, hogy levegőt venni sincs időnk. Mindig történik valami, mindenki rejteget valamit, vagy legalábbis az írók elhitetik ezt velünk. Tíz percen belül a néző már tényleg mindent megkérdőjelez, és már nem bízik semmiben – és ezt jól is teszi. És mikor már azt hittük, hogy felfedtük a végső csavart, akkor ismét jön egy újabb.
Minden nagyon-nagyon a helyén volt, az eseményektől elkezdve a színészi játékig. Ian de Caestecker könnyei, Ward a raktárhelyiségben, Triplett és Simmons a laborban – főleg a késes jelenet –, mind-mind… wow. Más szavam nincs is rá. Az epizód végén megjelenő logó pedig bár fájt, nagyszerű mozzanat volt. És végre azt is értem, miért kapta meg az utolsó pár rész az „Uprising” alcímet.
A végére már csak egyetlen kérdésem maradt – azon kívül, hogy: innen hogyan tovább? –, méghozzá az, hogy miért kellett tizeniksz epizódot várni erre a színvonalra?
(Amúgy szívesen látok mindenkit, aki ki szeretné beszélni az epizódot, mivel nekem még mindig nem sikerült napirendre térnem felette.)
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
Trackback/Pingback