A listában már említettem, hogy gondolkoztam azon, hogy ezt, vagy a Paranormal Activityt rakjam be. Köztudott tény, hogy manapság már senki nem kajálja be ezekről a filmekről, hogy valódi amatőr dokumentumfilmek, de ez is egy külön műfajt alkot már a horrorok között, így fontosnak tartottam egy ilyenre is kitérni.
Azt azért lényeges megjegyeznem, hogy csak az első rész sikerült olyan jól, hogy méltónak találjam arra, hogy bekerüljön a kihívásba, ugyanis a második az egy katasztrófa. Az első rész egy filmes csapatról szól, akik teljesen komolytalan hozzáállással elmennek és meglátogatnak egy állítólag kísértetjárta elmegyógyintézetet. A környéken dolgozókat még le is fizetik, hogy ijesztő dolgokat mondjanak, amivel alátámaszthatják a hely szellemjárta mivoltát. Alkonyatkor aztán bezáratják magukat az épületbe a gondnok lelkére kötve, hogy reggel hatkor kiengedi őket és akkor aztán elindul a hepaj. Jönnek a szellemek, eleinte még csak ablakokat csapkodnak, székeket mozgatnak, majd megjelennek teljes valójukban is. Persze az ember az órájára pillantgatva már kezdene örülni, hogy egyre kevesebb időt kell itt eltöltenie, a dologgal azonban van egy probléma: az idő odabent nem telik. Az óráik ugyan járnak, de az éjszakai sötétség nem múlik és a gondnok sem jön az óra szerint hat órakor. Az idő megbolondulását egyébként a kamerák sarkában is láthatjuk, mert azokon az időpontjelző össze-vissza mutogat. Ez már egyébként egy durva ellentmondás, mivel a karórák viszont működnek.
Túlzottan nem sok benne a fantázia, nem is hihető és még a szellemek sem ijesztőek. Amivel jól dolgoztak a készítők, az az időzítés, a hangeffektusok és a fóbiák kiválasztása, amire a filmet alapozzák. Tulajdonképpen a legtöbb ember megtalálja a saját félelmeit benne és akkor aztán tökmindegy, hogy mennyire jók a speciális effektusok. Az enyém a klausztrofóbia így nálam a film már akkor működésbe lépett, amikor bezárták őket. Szűk folyosók, apró szobák. Te jó ég! Mások a kádaktól félnek, így volt egy menő kádas szoba is. Na és az igazi szellemfóbiások is megkapták az igen sablonos kis ajtó és ablakcsapkodásukat. Ugyan azt nem tudom, hogy alkalmaztak e pszichiátert a megalkotásnál, de ha nem, akkor valószínű, hogy az egyik készítő rokona halmozottan küzd félelmekkel. Ezek azok, amivel igen jól dolgozik ez a mű. Itt megjegyezném, hogy szerény karrierem során ezzel együtt mindössze két film volt rám félelemkeltő hatással, így méltán megérdemli a dicséretemet. Ezt sajnos a Grave Encounters 2-ről már nem mondhatom el, mert konkrétan bealudtam rajta.
Tulajdonképpen boldog voltam, amikor végre egyszer megijedtem egy horroron. Tudom, ezt sokan nem értik – anyukám se érti, ne aggódjatok –, de amikor éveket él le úgy az ember, hogy már minden ismerőse megijedt valamelyik filmtől, akkor elkezd azon filózni, hogy esetleg valami baj van a fejében. Ezen a ponton megnyugodtam, hogy semmi baj nincs nálam, csak az én parafaktorom eltér a megszokottól és azokra nem lehet filmeket építeni általában. Egyébként megjegyzem, azóta találtam egy filmet (A fogorvos), amit nemhogy sötétben, de egyáltalán megnézni se merek. Félek a fogorvostól.
Nos, kedveseim! Elmegyógyításra fel! Megígérem, ha bármilyen fóbiátokat megtalálták az alkotók, akkor odamegyek és megfogom a kezeteket, mert aranyos vagyok.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gonoszkodó sárkányboszorkány, egyben egyetemista tündérlány. Szeretem a fantasyt, a horrort és a pc játékokat. Őzike forever!
Korábbi cikkek
Film2021-09-12He’s all that
Dráma sorozat2021-02-21Frontier 1. évad
Dráma sorozat2020-07-05Spinning out 1. évad
Akciósorozat2020-04-3010 retro sorozat, amit újranéznénk
Trackback/Pingback