Három dolog miatt szeretem az áprilist: 1, ekkor van a szülinapom, 2, jön a húsvét, 3. HBO. Mert ez a csatorna bizony mindig készül valamivel a tavaszra és immár negyedik éve ez a Trónok harca sorozat. A könyvvel jutottam, ameddig jutottam – nagyon hosszúak és sűrűek, de hisz ezt Ti is tudjátok. Viszont azok az apróbb hibák, amelyek folyton zavartak nyomtatásban, magában a sorozatban fel sem merülnek, sőt, meg merem kockáztatni, hogy jelen helyzetben a mozgóképi forma jobb, mint az eredeti.
A harmadik évadot úgy fejeztem be, hogy ejha, ez igen – de mégis volt bennem valami keserűség, ennek oka pedig a szereplők folyamatos kínzása (igen, ezt nem lehet másképp nevezni). Egyszerűen zavart a tény, hogy talán egy szereplő kivételével mindenki olyan szopórolleren van, hogy az már sok – és valamelyest hiteltelen, mert valóban kellenek negatívumok hőseinknek, hogy legyőzvén azokat előrébb jussanak, de az, hogy egy aprócska gyertyafény sincs, ami mosolyt csalna az arcukra, netalántán még örömet is okozna nekik, na, az már sok.
Elég lagymatagra sikerült ez a rész, gyakorlatilag az összes karaktert bemutatta, de igazán újat nem hozott. A Falon Jon Snow próbálja meggyőzni a Varjak vezetőit a vadak jelentette veszélyről. Jaime visszatért Királyvárba – és mint az várható volt, az apja, Tywin, félkezűként nem szeretné a testőrségben látni – de a Királyölő úgy tűnik, a megpróbáltatások során szerzett annyi erőt, hogy szembe merjen menni az apjával. Közben Margaery készül a közelgő menyegzőjére „szeretett” királyával, Joffreyval.
A Joffreyt alakító Jack Gleeson az egyik kedvenc színészem a sorozatban – ez a srác egy eszméletlenül kedves és vicces figura, mégis olyan hitelesen adja elő a szadista királyt, hogy kedvem lenne pofán vágni. De ezt most Cersei is kiérdemelte: Jaimet hibáztatni azért, mert fogságba esett, hát ez már túlmegy minden határon – pedig a harmadik évadban pont Lena Headey karaktere volt a kedvencem.
A Sárkányok Anyja keményebb, mint valaha – és ez felettébb jól áll neki –, Makulátlanokkal és a felszabadított rabszolgákkal menetel egy újabb város felé, ahol a kegyetlenség újabb formájával találja szembe magát már az oda vezető úton.
Arya még mindig a Kutyával lovagol – nem is tehetne mást, hiszen nincs saját lova – ám beleütköznek a király katonáiba, akik éppen Királyvárba tartanak, útközben meg legyilkolják és megkínozzák a jónépet. Arya természetesen nem tűri jól ezt a dolgot, pláne mikor egy régi ismerőst pillant meg az aljas csürhe kötelékeiben.
Megértem, miért kaptuk most ezt a felvezető epizódot, csak éppen a tény zavar, hogy a nagy izgalmak ezáltal csupán kilenc részre korlátozódnak. Ez az évad is sokat ígér: új szereplők, régi konfliktusok, na meg persze sárkányok.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!