Mindig is szerettem a történelmi drámákat, főleg azokat, amik női sorosokat mutatnak be – és az igazat megvallva, nekem bármit el lehet adni, amiben ruhák vannak –, így hát A másik Boleyn lányt sem hagyhattam ki.
A történet többé-kevésbé ismert, és valamilyen szinten mér történelmileg akkurátus is: Boleyn Tamásnak, a nem túl magas rangú angol földesúrnak van két lánya, Mária (Scarlett Johansson) és Anna (Natalie Portman). Kettejük közül Mária a csinosabb – legalábbis apuka szerint –, viszont belőle hiányzik az ambíció, ezért hozzáadják egy helyi kereskedő fiához – akit, Sherlock-fanok kedvéért szeretném megjegyezni, Benedict Cumberbatch alakít –, Anna viszont igazi törtető, ezért rá hárul a feladat, hogy elcsavarja VIII. Henrik (Eric Bana) fejét, és a király szeretőjeként fentebb segítse családját a ranglétrán. A probléma ott kezdődik, mikor a király mégis Máriára vet szemet és őt hívja az udvarba szeretőjének. Anna viszont ezt képtelen annyiban hagyni, és hadjáratot indít nem szimplán a király szívéért, hanem a királynéi címért is.
Mit is mondjak? Lenyűgözött. Natalie Portmant a Star Wars óta kedvelem, és bár Scarlett Johansontól még a Vasemberen és a Bosszúállókon kívül nem sokat láttam, vitathatatlan, hogy ebben a filmben nagyszerű csapatot alkottak, a fagyira a tejszínhabot pedig Eric Bana alakítása tette fel. Valamint külön meglepetés volt számomra újra találkozni ebben a filmben Juno Temple-lel, akit a Vadócka Drippyjeként ismertem meg. Juno itteni karaktere itt igencsak messze áll a Vadócka vicces, kicsit lökött Drippyjétől, hiszen Jane Parkert, a Boleyn lányok sógornőjét alakítja, aki közvetlenül felelős saját férje és Anna kivégzéséért.
Na, de ennyit a színészekről! Vagyis még csak annyit, mielőtt továbblépek, hogy külön tetszett Natalie Portman játéka a lefejezését megelőző jelentnél. Hogy a büszke nő, aki pár héttel korábban még százaknak parancsolt, hogy őrzi meg tartását egészen az utolsó előtti pillanatig, hogy aztán ott a vég torkában összeomoljon… Bravó!
A történet igazán megfogott, bár történelmileg nem volt éppen pontos – kezdve onnan, hogy a történészek szerint Anna volt a fiatalabb nővér, nem pedig Mária, ahogy a film beállítja, és még sorolhatnám. A jelmezek bámulatosak voltak, gyönyörűek, mégis korhűk – még olyan apróságokra is figyeltek a jelmeztervezők, hogy elkészítsék annak az emblematikus, B-betűs, gyöngyös nyakláncnak a replikáját, amit Anna az egyik hivatalos portréján viselt. A helyszíneket is jól választották ki, az angol táj még mindig gyönyörű, Boleynék háza, a palota, Mária esküvője is nagyon a helyén volt.
Mindent egybevetve viszont A másik Boleyn lány nem csak egy történelmi dráma, hanem egy tanmese is. Tanmese egy olyan nőről, aki mindent megtett, hogy megkapja, amire vágyott, csakhogy a végén rájöjjön, hogy mekkora hibát is követett el ezzel. Mese a hatalomról, életről, halálról, aljas játékokról, megbocsátásról és az örök testvéri szeretetről.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
Trackback/Pingback