Kevés olyan játék van, ami képes könnyekre fakasztani, miután véget ér, ám a Last of Us után a Brothers-The tale of two sons is képes volt rá. Tudom e két játék minden tekintetben ég és föld, de a szívemnek a két felén egyenlően osztoznak.
A Brothers történetmenete nem ver ódai magasságokat: anyjuk halála után hőseink, a két testvér apjuk hirtelen jött betegsége után felkerekednek, hogy gyógymódot találjanak a biztosan halálos kimenetelű kórra. Útközben találnak barátokat és ellenségeket is szép számmal, kik hol segítik, hol rendesen hátráltatják őket útjuk során. Igen eléggé kiszámítható történet, de valahogy megvan az a gyermeki, kissé mesés bája, ami a szereplők mellett a sok kis elszórt morzsában található meg. Spoilerek elkerülése végett csak két, számomra nagyon kedves jelenetet emelnék ki a középkori, kissé fantasys hangulatú világképből: az egyik, mikor a kisebb tesó (Naie) imitálja a madárijesztőt, a másik – szintén a kis szöszkéhez köthető – amikor meghúzza a részeg tag butykosát. Erre már nem tudok mást mondani – a vég ismeretében – hogy igenis jót tesznek a lelkednek ezek a kis fénypontok a játékban.
Visszatérve a szereplőkre: Naie a kis bajkeverő általában és logikus lenne, ha őt is bírnám jobban, de valamiért inkább a bátyját Nyaat kedveltem meg. Ő a nagy protektív bátyus, aki sajnos súlyos árat fizet emiatt.Igen, elkottyantottam magam, a Brothers vége sajnos eléggé visszás érzéseket fog majd sok játékos párban kelteni. Hiszen az elején azért indulunk el, hogy a beteg apánknak szerezzünk gyógyszert, amiben ugyan hiába is járunk sikerrel, a második legfontosabb dolgot el fogjuk veszíteni – ez már csak így szokott menni.
Játékmenetről még annyit, hogy a készítők megidézték a gamerek rémálmát, ergo hogy két embőc kell a teljes játékmenethez , mindenki kap egy instant tesót, akit irányíthat párban – ami higgyétek el, nem könnyű meló, főleg ha beüt a meteor, és mindkét játékos külön utakon kezd szaladgálni. Nyugi, ez ritkán, de annál idegesítőbben fordul elő.
Ettől eltekintve a Brothers egy remek játék és ha van egy idegesítő kis/nagy tesód, egymást kiválóan tudjátok majd szívatni.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.