Daniel Radcliffe horrorban, ráadásul olyanban, amit még a nézők is dicsérnek? Hihetetlenül hangzott, de igaz. A film tényleg jó, bár van két hatalmas hibája, de ettől eltekintve végre egy nézhető darab, az utóbbi évek koppintás és tucat művei után.
A történet a huszadik század elején játszódik egy angol falucskában, Crythin Giffordban. Ide utazik Arthur Kipps (Daniel Radcliffe), a fiatal londoni ügyvéd, egy igencsak patinás család ingatlanjának és hagyatékának elrendezése végett. Kipps özvegy, felesége meghalt, miközben megszülte kisfiúkat, Josephet, aki most már négy éves, és míg apja távol dolgozik, addig egy nevelőnő viseli gondját.
Kippset a helybéliek nem fogadják túlságosan szívélyesen. Az egyetlen, aki örül, az Mr. Daily (Ciarán Hinds), a helyi gazdag birtokos, aki pártfogásába veszi az ifjú ügyvédet. Kipps a javaslat ellenére beköltözik az ódon villába. Úgy véli, ott egyszerűbben tudja rendezni a hagyatéki ügyet – lássuk be, ebben van valami. Az épület a lápvidék miatt naponta csak kétszer, az apály idején közelíthető meg.
Mind az ódon villa, mind a helyiek tartogatnak bőven förtelmes titkokat, amiknek jobb lenne nem napvilágot látnia, de Kipps kíváncsi ember, és szeretne mindennel ténnyel tisztában lenni, hogy megfelelő körültekintéssel végezhesse el a munkáját. De amire bukkan, arra ő sem számított.
A történet nem valami nagy szám, igen sokszor láttunk már hasonlót az évek során, no de a kivitelezés az, ami ezt a filmet kiemeli – azért nem nagyon – a többi közül. Az angolszász kísértethistória egy olyan pazar egyvelegét hozta össze nekünk a rendező James Watkins, amit az utóbbi években (ha nem évtizedekben) igencsak hiányoltam a horrorfilmekből. A hangulat valami elképesztő, nem folyik a vér, nem csapnak le végtagot, sőt, magát a szellemet sem látjuk rendesen, aki a frászt hozza ránk. Mindezek ellenére majdnem lerágtam a körmömet félelmemben. Az elejtett apró mozdulatok a háttérben, a fények és árnyak játéka, a halk zörejek – mind-mind a tökéletes hangulatkeltés fő eszközei egy rendes horrorfilmben. Voltak olyan pillanatok, amikor már én sem mertem odanézni – és ez nem azért van, mert kezdő vagyok a horror világában.
És akkor most jöjjenek a negatívumok: először is a főszereplő. Igen, Daniel Radcliffe gyakorlatilag semmit sem tett hozzá a filmhez – és ezzel most nem azt akarom mondani, hogy rossz színész lenne, mivel tudtommal a színpadon nagyon tehetséges – egyszerűen csak annyira semmilyen volt a karakter, akit megformált, hogy azt egy felmosónyéllel is lehetett volna helyettesíteni Gyanítom, hogy azért kapta ő a szerepet, mert a neve elég nagy vonzóerőnek számít, és vele a Harry Potter-rajongókra is sikerült kiszélesíteni a potenciális nézők körét.
A másik nagy probléma a filmmel a vége, ami ugyan lezárja a történetet, de annyira rosszul és összecsapottan, hogy azt kívánom, bár hagyták volna az egészet lezáratlanul. Egy ilyen ügyes és hatásos másfél óra után a végén az az öt perc elrontotta az egészet. Pedig milyen kár érte, mert a hangulata…
Összességében ez egy jó film, aminek a lehetőségeit ugyan jól kihasználta a rendező, csak éppen a főszereplővel nem tudott mit kezdeni, pedig valamelyest róla kellett volna szólnia a filmnek.
Szerző

-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!