A könyv gimis éveim elején került a kezembe. Nem mondom, hogy ismeretlen volt számomra, de addig annyira nem hozott lázba. Aztán ismerősöm a kezembe nyomta, hogy olvassam el és néhány órán belül oda is ragadtam, s miután reggelre átrágtam magam rajta, egyből a filmet is megnéztem.

Azóta számtalanszor elolvastam már a könyvet, s kicsit olyan, mintha hazaérnék és leheverednék az udvaron a cseresznyefa alá. A történet nem mindig vidám, vagy nyugodt, mégis ilyen hatással van rám. Ha valaki nem ismerné, Arthur Golden műve egy Szajuri nevű gésa történetét meséli el egészen gyerekkorától, amikor egy halászfaluból Kiotóba került, majd hogyan vált gésává. Álmokról, nehézségekről, kliensekről és sokat mesél a Japán világ szépségeiről is. Kitér néhány alkalommal a nyugati emberekre, s azoknak a tévhiteire is, miszerint a gésák prostituáltak. Teljesen nyugodt hangnemben beszél végig, s nem próbálja azt láttatni, hogy ő, vagy a többi ember tökéletes volna, s ettől az olvasó közelebb érezheti magához a főszereplőt. Ezt azért tartom fontosnak kiemelni, mert sokan beleesnek a hibába, hogy az embereket túl tökéletesnek láttatják, ha pedig nem azok, akkor már rossznak vannak feltüntetve. Ezzel ellentétben itt remekül átjön, hogy mindenkinek megvan a maga rossz oldala, mindenki tud néha rosszindulatú lenni, vagy kapzsi.

Ritka, hogy egy jó könyvből később jó film is készül, az pláne ritka, hogy a szinkron is jól sikerül – ebben az esetben azonban mindezek nyugodtan kijelenthetők. A szereplőket tökéletesen választották ki, mert bár lehet, hogy egy-egy karaktert máshogy képzeltünk, de tökéletesen választottak és nehezen tudnám elképzelni, hogy sokan kötözködnének velük. Amellett, hogy a könyvben leírtaknak megfelelnek, még a természet is illik az arcokhoz. Itt fontos megjegyeznem, hogy különösen Hatszumomót, aki megkeserítette Szajuri életét lépten-nyomon, választották ki a legjobban. Gyönyörű, de látszik rajta, hogy nagyot szúr, akár egy rózsa. A szinkront azért tartom jónak, mert gyönyörűen elringatja és magával ragadja Szajuri hangja a nézőt, ahogy végig narrálja a filmet. Mayor Melinda, a szinkronszínész nyugodt hangnemben vezeti végig a történetet, mindezt nagyon kellemes hangszínnel.

Tulajdonképpen én szívem szerint minden nővel megnézetném, vagy elolvastatnám – inkább az utóbbi – , mert bár Japán egy teljesen más világ, mások a szokásaik és az életszemléletük, mégis valahogy sokkal jobban megvilágítja a nőiség mibenlétét, mint bármi, vagy bárki. Persze ehhez kell a jó befogadó is, anélkül nem működik. Viszont én magamon akkor észleltem, amikor következő reggel elkezdtem sminkelni indulás előtt és olyan érzések kavarogtak bennem, mint amikről Szajuri mesélt, mielőtt elindult a teaházba szórakoztatni. Mielőtt elléptem a tükör elől, még felvarázsoltam egy mosolyt az arcomra, majd sokkal jobb hangulattal indultam el, mint ahogy eredetileg felkeltem.

Szerző

Ixi

Alapító és szerkesztő

Főállású gonoszkodó sárkányboszorkány, egyben egyetemista tündérlány. Szeretem a fantasyt, a horrort és a pc játékokat. Őzike forever!

Korábbi cikkek

• Film2021-09-12He’s all that
• Dráma sorozat2021-02-21Frontier 1. évad
• Dráma sorozat2020-07-05Spinning out 1. évad
• Akciósorozat2020-04-3010 retro sorozat, amit újranéznénk