Nem ez volt a sorozat legemlékezetesebb epizódja, de azért kifejezetten erős részről beszélünk – ez már csak azért is nagy szó, mert a héten valahogy sikerült összehozni az élet nagy kérdéseit, a karakterfejlődést és a humort, ráadásul mindezt úgy, hogy mindez működjön is.
Kedvenc geekjeink háza táján többen is nagy döntések elé néznek, a választás pedig nem jön könnyen: Penny munkát kapna egy filmben, de a szerep borzalmas; Lucy pont akkor ír Rajnak, hogy szeretne vele ismét találkozni, mikor a srácnak végre összejön egy randi; Sheldon pedig nem tudja eldönteni, mit is vegyen: PS4-et vagy Xbox One-t?
Bár egyszer azt mondtam, egy húszperces sitcomba sok három mellékszál, itt mégis egész szépen sikerült kikerekíteni a dolgokat – talán azért, mert mind a három szál ugyanarra az alapelemre épült. Azt nem igazán tudom eldönteni, melyik is volt a legerősebb – humorban mindenképpen Sheldon dilemmája győz, ami egyrészt tényleg jól is volt megírva, másrészt pedig annyira, de annyira Sheldon. Amy és Sheldon randija talán az epizód legjobb jelenete, aminek utolsó része egyszerre volt meglepő és édes. Hogy mik nem történnek a háttérben!
Raj része is tetszett, a srácnak pedig végre sikerült bebizonyítania, hogy tud ő normális, sőt, kifejezetten romantikus is lenni, mindenféle őrült felhang nélkül. Amit pedig levágott Pennynek a kanapén, az wow – szerintem az ilyen duma rajtam is működne. Emilyvel, azzal a lánnyal, akivel végül összejött a randija, már találkoztunk egyszer, két epizóddal ezelőtt – igaz, mindössze egy jelenet erejéig –, viszont megvallom őszintén, nekem teljesen kiment a fejemből a csaj. Viszont ahogy most bemutatták a karaktert, egészen megkedveltem – szeretném még látni, és elméletileg a következő részben is benne lesz, viszont nem tudom, van-e olyan erős (őrült), hogy később állandó karakter válhasson belőle.
Penny dilemmája annyira nem érintett meg – bár ez lehet, azért van, mert egyre kevésbé kedvelem magát a karaktert. Az utóbbi két-három évadban úgy érzem, erősen lerontották a figurátt. Mikor megismertük, Penny egy életvidám, talpraesett, szeretnivaló kiscsaj volt, akinek persze megvoltak a maga hibái, viszont ahogy haladtak az évadok, úgy lett egyre szemetebb, önzőbb és felszínesebb. Mindezek után valahogy nem tudtam együtt érezni vele, ahogy az ölébe pottyant lehetőségen elmélkedett – bár az tény, maga a felvetült probléma tetszett: megéri-e bevállalni egy olyan melót, amit undorral csinálunk meg, és amire sosem lehetünk majd büszkék? Az utolsó jelenet viszont szerintem kicsit már túlzás volt.
Amit viszont tényleg kihagyhattak volna, az Bernadette mellék-mellékszála, ami egyrészt erőltetett volt, másrészt teljesen felesleges. Fordították volna inkább azt a játékidőt mondjuk Sheldon problémájának feloldására, vagy Emily mélyebb bemutatására.
Összességében aranyos kis vicces-elmélkedős rész volt, ami bár nem lesz a kedvencem, azért nagyon élveztem. És Sheldon, édesem, ne csinál ebből ilyen nagy ügyet!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
