Oldal kiválasztása

Igazából nem is tudom, mit mondjak erről a részről – a sztori a helyén van, mind narráció, mind szerkezet terén, de azért közben fel-felbukkantak a kötelező elemek, na meg a kis logikátlanságok.

starcrossed1.07_1

Zoe úgy dönt, teszteli a fekete cypert – gonosz cypert, amivel ki akarják irtani az emberiséget –, és elrejt egy levélkét Taylor kocsijában. Csakhogy nem a lány lesz az áldozat, hanem a segítőkészség odavezérelte Lukas – a srác belélegzi a pollent, ami megégeti a tüdejét, és bárhogy is küzdenek az orvosok, állapota nem javul. Romanék tudják, hogy csak egyetlen módjuk van megmenteni: szükségük van egy levélre a fekete cyperről, amit utána el kell pusztítaniuk, mielőtt még kiengedi a pollenjeit, különben a városban mindenki úgy jár, mint Lukas. Mindeközben Grayson meglátogatja anyját a börtönben, a bárban és a kórház folyosóin pedig több szálon is bimbózik a romantika.

Hadd szögezzem le az elején: a főszál alapötlete tökéletesen rendben volt. Volt felvezetés, nyomozás, tetőpont. Izgalmas volt, lekötött, volt mögötte logika és illeszkedett sorozat egészének történetéhez. Sőt, a tetőpont meglepően látványosra sikeredett, kicsit többre is, mint amire számítottam. Amivel viszont problémák voltak, azok a részletek: túl sok volt a szerencsés véletlen – Emery pont oda járt túrázni az apjával, ahol Zoe lehet – és a megalapozatlan dolog – bár az atriaiaknak telefonja sem lehet, Drake csuklóból vágja, hogyan kell használni a számítógépet; Emery telefonszámát, akivel eddig talán két sort beszélt, pedig fejből tudja, és fel is hívja a telefonról, amit Zoe véletlen ottfelejtett. Persze, tudom, nem lehetett túlbonyolítani a dolgokat, hogy beleférjenek a játékidőbe, de ez így együtt akkor is kicsit túl sok.

starcrossed1.07_2

Mint ahogy írtam, bimbózik a romantika: egyrészt persze adott a Grayson-Emery-Roman–szál, amivel haladunk is szépen előre, plusz a Drake-Taylor, ami, attól függetlenül, hogy mennyire légből kapottan indult, részről-részre egyre jobb – utolsó jelenetük kifejezetten szép lett –, Eric és Julia közt is mintha kialakulóban lenne valami – bár ezt már kicsit erőltetettnek éreztem, főleg hogy muszáj volt ebben a részben behozni –, valamint mintha lettek volna fejlemények a Lukas-Sofia-Taylor–fronton is. Erre hadd térjek ki kicsit bővebben: két résszel ezelőtt lázadoztam, hogy miért kellett behozni a leszbi-vonalat, és ezt most is folytatom, bár kicsit halkabban. Ebből az epizódból ugyanis úgy néz ki – mivel Taylornak semmiféle interakciója nem volt Sofiával, az atriai lány az utolsó jelentében viszont Lukas kezét fogta –, hogy az egésznek mindössze annyi értelme volt, hogy a készítők közölhessék velünk, az atriaiak nem törődnek a nemekkel, ha párválasztásról van szó. Én ezt kicsit olyan „kötelező elemnek” tartom – készítői propagandának, hogy lám, mi kiállunk a melegek jogai mellett –, ami egyfelől szép, másfelől viszont nincs sok helye a történetben. Főleg úgy, hogy Sofián kívül ezt a mentalitást nem látjuk sehol.

Graysontól most kezdek félni. Imádom a karaktert, sőt, mostanra ő lett a kedvencem a sorozatban, de jelen pillanatban szegény annyira instabil, hogy a végén még valami hülyeséget csinál. Pedig rendes gyerek ő. Drake egyre szimpatikusabb, egész jó húzás volt az íróktól, hogy fogták ezt az agresszív, kissé unszimpatikus karaktert, aki az első adandó alkalommal csatlakozott a Tragekhez – akikről végre kaptunk egy definíciót, yay –, és csináltak belőle egy kissé bizonytalan, önmagát kereső figurát, aki próbál rájönni, kihez is hűséges valójában. És ez tényleg jó a sorozatban, hogy a kerekterek nem feketék-fehérek, nem két, jól megkülönböztethető csoportra oszlanak, hanem vannak árnyalatok, átmentek, és ezek folyamatosan változnak.

starcrossed1.07_3

Miss Benton is visszatért ebben a részben, és mint ahogy azt a múlt héten megjósoltam, nagyon készül valamire, bár még nem egészen tiszta, mire is pontosan – pontosabban az nem tiszta, hogy kinek az oldalán is áll. Mindesetre tetszik, amit vele csinálnak. Az pedig, hogy Zoe hogyan is illeszkedett be az emberek közé továbbra is homályos, de kétlem, hogy ezt még tisztázni fogják.

Az első évad közepére a sorozat színvonala egész szépen beállt – érdekes sztori jó karakterekkel, drámával, és kicsit talán túl sok szerelmi szállal megtámogatva, a háttérben nem kevés „véletlennel”, „csakazérttal” és logikátlansággal. De azért érdemes nézni, és kíváncsi leszek, mit hoznak még össze a szezon maradék hat részében.

Szerző

Orlissa
Alapító és főszerkesztő-helyettes

A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.