Enyhén szólva szkeptikusan álltam hozzá ehhez a részhez, és ez az érzés az epizód első tíz percében csak erősödött és erősödött. Aztán volt egy fordulat, egy töréspont, és utána… wow.
A Lorelei-jal történtek után egyre sürgetőbbé válik, hogy megtalálják a Clairvoyantet, valamint vele együtt Deathlokot. Alapos átgondolás után Coulson arra a következtetésre jut, hogy a Clairvoyant rajta lehetett a S.H.I.E.L.D. különleges tehetségeket felsoroló listáján, ám a szervezet elutasíthatta a vele való munkát. Phil Skye-ra bízza a feladatot, hogy nézze át az elutasítottak listáját, és szűrje ki azokat, akikre megfelelhet a Clairvoyant profilja – ezeket a jelölteket utána, némi külsős segítséggel, köztük Garrett és Triplett ügynökkel, Coulsonék párosával felkeresik, hogy tovább szűkíthessék a kört. Csakhogy eközben Deathlok is vadászik rájuk.
Az epizód első fele szinte értékelhetetlen – néhol kicsit illogikus, semmitmondó, süt belőle az „ezt meg miért csináljátok?”–érzés. Viszont meg kell hagyni, az érzelmileg legerősebb jelenet ebben a félbe található – ez pedig Garrett és Skye beszélgetése a vallatóban. Kérem szépen, azt a jelenetet nem lehetett volna szebben sem megírni, sem eljátszani. Megy a nagy piros pont – már csak azért is, mert végre volt merszük felszínre hozni, méghozzá jól, azt a romantikus szálat, amire a pilot óta számítani lehetett. Tudom, hülye romantikus vagyok. Viszont a tényleges sztorit előre vivő rész valóban gyenge. És néhol szimplán túl könnyű.
Aztán jött a rész második fele. Tudom, hogy Joss Whedon már nem igazán vesz részt a sorozat készítésében, de biztos vagyok benne, hogy ebben a fordulatban az ő keze volt, és éppen ezért is emlékeztetek mindenkit, hogy Joss Whendonban a Firefly pilotja óta nem bízunk, mikor is Mal fapofával bejelentette, hogy Kaylee meghalt. Az End of the Beginningben egy olyan csavar van, méghozzá jól is felépítve, ami átértelmezi az összes eddig eseményt, és amitől leesik az ember álla – az enyém mindenesetre leesett.
Az utolsó tíz perc gyönyörű. Bámulatos. Ez az a színvonal, amit ha a sorozat a kezdetektől fogva hoz, meg tudta volna tartani a pilot nézőszámát. Helyén voltak az interakciók, a reakció, a dráma, a feszültség, a titkok – és még mindig nem tudunk mindent! Az epizód olyan cliffhangerrel zárul, hogy azta.
A karakterek továbbra is hozzák azt, amit a kezdetektől elvárunk tőlük – őszintén, a karakterek az egyetlenek ebben a sorozatban, akikre még tényleg nem volt semmi panaszom. Fitz és Simmons – hogy én hogy imádom ezt a kettőt – még mindig imádnivaló, Skye egyre belevalóbb, nagyon tetszik, ahogy Grant fejlődik, Coulson hozza a formáját, May előtt, akit amúgy a legkevésbé kedvelek, pedig le a kalappal. Ja, és igen – szeretném még többet látni Triplett ügynököt. Garrett is jöhet, de Triplett azért Triplett.
Szóval… cliffhanger. Wow. Szeretném mostantól a visszamaradt hat részben ezt a színvonalat látni – és még szerencse, hogy a jövő héten már jön a következő epizód.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
Trackback/Pingback