2013-ban két film is készült, melyben az amerikai elnököt ejtik túszul, majd egyszemélyes mentőhadjárat során ki is szabadítják – megvédve ezzel az országot és a világot. A készítők maguk is Die Hard utánérzetként emlegették a filmet, csak néhány dolgot elfelejtettek: John McClane nem azért volt remek és tökös karakter, mert minden jól képzett rendőr totál hülye volt mellette, hanem mert jókor volt jó helyen és hajlandó volt trükköket bevetni a sikerért. Valamint ott volt még a humor, ami a Támadás a Fehér Ház ellen című filmben egyszerűen nem létezik.
A történet minden fordulatát ki lehetett számítani, és nem csak azért, mert tucatszor ellőt sztori, hanem mert annyira sablonosan és vacakul lett megírva. A Fehér Házat egy koreai szélsőséges csoport megtámadja, és mindössze tizenhárom perc alatt meg is semmisíti a teljes védelmi rendszert – úgy cuzámmen az egészet, emberekkel, kamerákkal, biztonsági ajtókkal.
A korábban az elnök és a first lady mellett szolgáló Mike Banninget (Gerard Butler) egy baleset miatt lefokozzák és aktakukacot csinálnak belőle. De ő a hős, aki hazaszeretetet eszik reggelire és hősiességgel öblíti le, nem hagyhatja annyiban a dolgot és felkerekedik a terroristák levadászására. És most itt álljunk is meg egy kicsit, ha a Fehér Háznak annyira szuper a védelmi rendszere, akkor a már jó ideje nem ott tevékenykedő ügynöknek mégis hogyan van hozzáférési kódja mindenhez?
A támadás során a koreaiak stratégiailag nagyon megtervezett támadást indítanak – gyakorlatilag az egyetlen értékelhető dolog a filmben – erre az eszement ügynökök úgy rohannak a golyók elé, mintha kötelező lenne. Értem én, hogy az épületből rohannak ki és esetleg nem látják a feléjük irányított fegyvereket, de könyörgöm, hallani nem hallják, vagy esetleg a hullahegyekből nem következtetnek arra, hogy nem rohanunk ki az ajtón, mint eszement őrültek?
Igen, ilyen és ehhez hasonló ordenáré logikai hibáktól hemzseg a film. Egyedül a koreai terroristák jeleneteit lehet értékelni, ők valóban hozzák a kemény és mindenre elszánt stílust. A szövegeik jól lettek megírva, a karakterek ugyan sablonosak, de ide pont megfelelőek. A főhős azonban használhatatlan, végig azon szurkoltam, hogy kapják már végre el, öljék meg és legyen vége a filmnek.
De persze be kellett dobni a kötelező gyerek karaktert is, aki nem más, mint az elnök kisfia. Vele akarják zsarolni az elnököt – ez elég kiszámítható, de lássuk be, van benne valami. A volt kolléga árulása, majd pedig a másodszori árulása már a nonszensz kategóriába esik.
Én tényleg megpróbáltam agyatlan akciófilmként nézni a történetet, de a készítők nem hagyták. Annyi mindent zsúfoltak bele, hogy inkább csöpögős lett, mint okos. Mert igen, egy olyan filmet is meg lehet csinálni okosra, amiben a lövöldözés és a robbantgatás a cél.
Csakis olyanoknak ajánlom, akik képesek kikapcsolni az agyukat másfél órára, vagy pedig annyira unatkoznak, hogy minden mindegy alapon megteszi ez a film is.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
