Erőteljesen megrendültem a mai rész során. Ezt tessék komolyan venni, mert nem csinálok ilyet túlzottan könnyen, utoljára a Serenityn akadtam ki ennyire.
Lassan elérkezünk az évad véghez, már csak két rész van hátra és ennek kezdik is előkészíteni a terepet. Annyit már megtudtunk, hogy lesz benne egy nagy ló, amiről semmi mást nem sikerült kideríteni. Az Una Mens elpusztult, így a vadászat elindult a hagyatékukra, a magra, amibe beleszállt az erejük, azonban azt senki nem tudja, hol van, Vexen kívül. Elég ciki.
Egy zombi megjelenését követően kezd lassan kiderülni, hogy Rainer talán nem jó fiú, habár Bo szokás szerint naivan védi a pasast – én mondjuk megértem, állati jól néz ki a fickó. A zombik azonban jönnek valahonnan, így Bonak Tamsin és még egy valkűr társaságában el kell indulnia levadászni őket. Ennek köszönhetően találkoznak egy menő vudu papnővel – aki szerintem tök dizájnos. Szóval a csapat fele Walking Deadet játszik és Bot győzködik, hogy Rainer nem az, akinek hiszi. Én imádom Bot, de egy kicsit kezd zavarni, hogy mindig ennyire naiv és nem hallgat a többiekre, aztán mindig igazuk van. Tanulni kéne belőle most már, nem?
Kenzinek azonban egy kicsit keményebb dióval kell szembenéznie: az anyjával. Eddig nem sokat tudtunk meg a lány családjáról, bár a személyiségét ismerve rá lehetett jönni, hogy meglehetősen problémás felmenői vannak. Most ez a gondolat beigazolódott, Kenzit az utca nevelte fel, amíg a kedves mama csak azzal volt elfoglalva, hogy kedves papa éppen mit követel. Micsoda boldog család. Ezt a gondos anyát invitálta meg magukhoz Hale, mit sem sejtve arról, hogy bolondokházába csöppen. Pedig ez még csak a kezdet, mert az orosz família távozása után még váratlan vendégük is akad, akit eddig halottnak hittek.
Akciódús epizód volt, bár nem mindig a megszokott értelemben. Sok volt a meglepetés, amik ezúttal jól voltak időzítve és jól is sikerültek – ráadásul gyakran érzelmi sokkot is okoztak a nézőnek –, lehetett érezni, hogy készül az évad vége, így elkezdtük rágni a körmünket. Én nem akarnék még elbúcsúzni tőle, hiszen még csak most kezdtük, de hát nincs mindig az, amit én akarok. Azért még nem állok neki sírni, mert addig még van két hetem.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gonoszkodó sárkányboszorkány, egyben egyetemista tündérlány. Szeretem a fantasyt, a horrort és a pc játékokat. Őzike forever!
Korábbi cikkek
Film2021-09-12He’s all that
Dráma sorozat2021-02-21Frontier 1. évad
Dráma sorozat2020-07-05Spinning out 1. évad
Akciósorozat2020-04-3010 retro sorozat, amit újranéznénk