Az elmúlt pár évben jó pár YA könyvet elolvastam, jót és rosszat egyaránt. Volt olyan, amitől sokat vártam, keveset kaptam. Volt, ahol nem számítottam semmi jóra, ám végül mégis élveztem. Azt hiszem, eljött az ideje annak, hogy ezekből – a jobbfélékből – összerakjak egy listát, némi útmutatót, hogy miket is érdemes elolvasni.

Előre szeretném leszögezni, hogy a lista szubjektív, én pedig nem vagyok mindentudó. Sok olyan jó, és mostanság kedvelt ifjúsági regény van, amit még nem olvastam – a Divergent és The Fault in our Stars például még csak most került fel olvasnivalóim listájára. Lényeg a lényeg, ajánlani és érvelni ér, sőt, örömmel olvasom a hozzászólásokat, gyűlölködni és támadni viszont nem.

1, Richelle Mead: Vámpírakadémia (2007-2010)

Ez a sorozat rendelkezik a legszebb szerkezettel, amivel eddig ifjúsági regényben találkoztam – az írónő már az első kötet legelején tudta, mi lesz a történet vége, és ez gyönyörűen is érződik. A karakterek háromdimenziósak, a felvázolt társadalomban pedig van némi disztópikus, pedig a könyv jóval ezelőtt a trend előtt íródott. Fontos még megemlíteni, hogy ezen a sorozaton, valamint ennek spin-offján, a Bloodlineson kívül az írónő felnőtteknek szóló könyveket ír, és ez itt is meglátszik stílusán – sok olyan dolgot enged meg magának, amit más YA szerzők nem. Az első kötet kicsit nehézkesen indul, de ha azon túljut az ember, onnantól kezdve már nincs megállás.

2, Cassandra Clare: A végzet ereklyéi (2007-2014), Pokoli szerkezetek (2010-2013)

A sorozat (sorozatok) nagysága főleg azon alapszik, hogy mindegyik kötet ugyanabban az univerzumban játszódik, csak más sorozatonként más helyen és időben. A világa hihetetlenül kiterjedt és komplex, a karakterek halmaza viszont néhány családra szűkül, akik újra és újra feltűnnek, az olvasó szeme pedig újra és újra felvillan, mikor egy ismerős névvel találkozik. Vannak nagy és ötletes fordulatok, és vannak olyanok is, amik kicsit szappanoperára hajaznak – de még ez is megbocsátható, hála a szellemes karaktereknek.

3, Stephenie Meyer: Alkonyat saga (2005-2008)

 Ez az a sorozat, amit az emberek általában vagy utálnak, vagy imádnak – én valahol a kettő között állok. Tényleg egy erősen támadható műről van szó: szinte az összes mellékszereplő érdekesebb, mint a főszereplők, a mitológia több helyen is sántít, és csillognak a vámpírok (ha csak egy kicsit is több vér lett volna a szerkesztő pucájában…). Hát akkor miért ajánlom? Azért, mert ez volt az a regény, ami valamit elindított. Alkonyat nélkül – és a sikere nélkül – nincs szerteágazó paranormal romance/urban fantasy YA irodalom, nincs Vámpírakadémia, nincs Éhezők viadala, nincs Divergent. Úgy hogy lehet szidni, lehet utálni, de azt el kell ismerni, hogy sokat tett a műfajért.

4, Rick Riordan: Percy Jackson és az Olimposziak (2005-2009)

Ezt a sorozatot az előbbiekkel ellentétben inkább a Harry Potterhez hasonlítanám: adott három főhős – két fiú és egy lány –, ahol az egyik fiú sorsát egy jóslat határozza meg, hatalmas kalandokba keverednek – évenként/kötetenként egybe –, és hatalmas mellékszereplő-gárdával vannak megtámogatva – a különbség mindössze annyi, hogy a mellékszereplők itt istenek, félistenek és egyéb mitológiai teremtmények, nem varázslók. Amiért pedig le a kalappal az író előtt, az az, ahogyan modern világunkat keveri az ógörög mondavilág elemeivel.

5, Suzanne Collins: Éhezők viadala (2008-2010)

Ez a könyvtrilógia is azért fontos igazán, mert trendindító volt a maga nevében: ez volt ugyanis az első prominens disztópikus YA regény, amit az utóbbi pár évben még számos történet követett. Az ötlet nem egészen friss, de a kivitelezésre nem lehet panasz. Erősek a karakterek, viszont ide is muszáj volt betenni a szerelmi háromszöget – pedig pont ez az a fajta történet, ahol a tényleges szerelmi szál még nem is lenne kötelező.

6, Pittacus Lore: Lorieni krónikák (2010- )

Sci-finek induló unisex sorozat, ami valójában a sci-fi és a fantasy határmezsgyéjén egyensúlyozik – bár a főszereplők földönkívüliek, tudományos magyarázatra ne nagyon számítson az olvasó, mert előbb fog mágikus hangulatú elemekkel találkozni. Furcsa egyveleg ez, de nagyon működik. Csupa izgalom, csupa akció, éppen a megfelelő mennyiségű érzelemmel és romantikával.

7, Kiera Cass: Párválasztó (2012-2014)

Az Éhezők viadalának és A nagy Ő-nek furcsa szerelemgyereke. Merev kasztrendszer, ahol a herceg mennyasszonyát egy valóságshow keretein belül választják ki. Egyesek helyeken kicsit túl szirupos és „rózsaszín”, viszont emellett az írónő remekül adagolja a kis információcseppeket, és valahogy sikerül úgy megoldania az első szám, első személyű narrációt, hogy úgy kapjunk tiszta képet a főszereplőről, hogy a lány mindössze saját maga karikatúráját látja. Trilógiáról beszélünk, ahol az első kötet az igazán jó, a második kicsit egyhelyben toporog – a befejező rész még nem jelent meg.

8, Alaya Dawn Johnson: Nyárherceg (2013)

Ezzel kicsit elfogult vagyok, ugyanis én fordítottam. Üdítő módon a regény nem Amerikában, vagy egy kitalált helyszínen, hanem a futurisztikus Brazíliában játszódik, és tele van kulturális utalásokkal. Disztópia, de az a fajta, ami először utópiának tűnik. A társadalom által meghatározott nemi szerepek teljesen különböznek a megszokottaktól, a technológia hihetetlenül fejlett, a szokások viszont gyakran barbárok. A karakterek egyediek, a sztori érdekes, a hangnem nagyon bátor. Egyáltalán nem a megszokott tucat YA.

9, Alex Flynn: Beastly (2007)

A szépség és a szörnyeteg modern feldolgozása, de ne tévesszen meg a film: a könyv elsősorban nem a szerelemről szól, hanem főszereplő srác lelki fejlődéséről. Hogyan lesz egy szemét állatból először érző lény, majd szeretni képes ember? Milyen lépéseken megy keresztül? Hogyan lábal ki a depresszióból, hogyan jön rá, mi is számít igazán az életben? Csak egy kis segítség: a lány csak a könyv felénél jelenik meg.

10, Böszörményi Gyula: Rémálom könyvek (2007-2009)

Azért mi is tudunk. A Rémálom könyvek – ez a baljóslatú borítójú trilógia a visszaszámlálós címmel – egy hatalmas, életre kelt allegória, amiben az emberek rossz szokásai és bűnei hús-vér démonokként jelennek meg, amiket mindenki magában hordoz. A történet nagyon komplex és sokféle mitológiából csipeget, a karakterek pedig kicsit sarkítottak, ám a sorozat ennek ellenére is nagyon élvezetes és elgondolkodtató. Ami igazán nagyszerű benne, hogy az író az első és a második kötet végén két epilógust ajánlott fel az olvasók részére, és ők dönthettek, hogy melyik vonalon folytatódjon a történet.

+1, J. K. Rowling: Harry Potter (1997-2007)

Ez az a sorozat, amit azt hiszem, senkinek sem kell bemutatni. Nem azért nem került be a tízbe, mert nem gondolom, hogy oda való, hanem azért, mert a Harry Potter egy olyan szintű jelenség, etalon és szubkultúra, hogy egyszerűen nem lehet, ami merőben túlmutat elődein.

Szerző

Orlissa

Alapító és főszerkesztő-helyettes

A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.

Korábbi cikkek

• Családi film2023-02-02Asterix és Obelix: A középső birodalom
• Esemény2021-10-30Vigyázz, kész… regény!
• Film2021-08-05Ismerős vizeken — Dzsungeltúra
• Film2021-07-14Nem jó, de legalább bájos—Szerelmek, esküvők, és egyéb katasztrófák