The 100 S01E01 – Pilot

Láttunk már tini vámpírokat, tini vérfarkasokat, tini űrlényeket – például a Star-Crossed, amiről Orlissa is ír –, és most eljött a tinik ideje egy apokaliptikus világban. Nagy sci-fisként természetesen illik ráharapnom a történetre, amely a kihalt Földön játszódik.

Csodák csodájára az emberiség megölte magát egy atomháború során, a Föld teljesen kipusztult. Túlélők kizárólag a bolygó körül keringő űrállomásokon maradtak, amiket összekötöttek, és létrehozták a Bárkát, az emberiség utolsó szikráját. A feltételezések szerint száz évvel a katasztrófa után újra sugármentes lehet a Föld – ebből eltelt kilencvenhét év. Ezt azonban illene letesztelni, mielőtt mindenki visszatér, ezért száz tinédzsert küldenek le a bolygóra. Hogy miért őket? Nos, a Bárkán szigorú törvények uralkodnak: mindenkinek csak egy gyereke lehet, minden bűntény következménye a halál – kivéve a tizennyolc életévüket be nem töltöttek, őket csak elzárják.

A srácok kapnak egy karperecet, ami közvetíti az életjeleiket az űrállomásra, de semmilyen egyéb kommunikáció eddig nem jött össze. A klikkek azonnal kialakulnak, és páran elég durva tikokat őriznek ahhoz, hogy készek legyenek feláldozni embereket. A Százak legfontosabb célja megtalálni a Mount Weathersi ellátmányt, amit még régebben a földiek raktároztak el (több évig elegendő készlet háromszáz embernek). Röhejes módon senki sem akar elindulni a biztos élelemforrásért – igen, ezt én sem tartom túl reálisnak.

Két csapatra oszlanak: öten elindulnak az ellátmányért, a többiek addig tábortüzet raknak és eljátsszák a Legyek urát. A kisebbik csoport: Clarke (Eliza Taylor), akinek végre van agya is a túléléshez; Finn (Thomas McDonell), a lázadó; Octavia, aki van olyan hülye, hogy megmártózik egy ismeretlen folyóban egy nem olyan rég még sugárszennyezett bolygón – szóval, csak a szokásos tinik.

Az a jelenet lenyűgöző, amikor Octavia (Marie Avgeropoulos) kilép a kompból, rémületet, a feszültséget és a kimondhatatlan örömöt egyszerre. A Föld fantasztikus – csak szólok, hogy most is az –, a fák és a zöld lenyűgözően intenzív, az éjszakai erdő képe gyönyörű, az állatok pedig olyanok amilyenek…

A Bárkán pedig a politika, nos, úgy tűnik az emberiségnél az valahogy mindig problematikus dolog lesz. Vannak, akik a törvény mögé bújva leszámolnak az ellenségeikkel és vannak, akik az emberiség érdekeit veszik figyelembe, még akkor is, ha borzasztó döntéseket kell meghozniuk hozzá.

Az ötletre azt kell mondanom, hogy hűha, mert egyrészt baromi klisés, és ennek ellenére mégis ötletes – úgy tűnik az egyszerű, de nagyszerű elv vezérelte az alkotókat, és ez nekem be is jött. Viszont sikerült megkedvelnem jó pár karaktert mind az újdonsült bolygólakók, mind a Bárkán maradtak közül, ami bizakodásra ad okot. Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy egy ilyen alapötletet legtöbbször a szereplőkkel szúrnak el.

Szerző

Catleen

Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Korábbi cikkek

• Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
• Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
• Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
• IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!