Ez az epizód sem érte el azt, hogy teljesen letaglózzon és egész nap másra se tudjak gondolni, de a megszokott színvonalat nagyon szépen hozza, úgyhogy semmi okom panaszra.
Az eheti áldozat egy fiatal Wall Street-i bróker, akit saját lakásán lő agyon a gyilkos – ingen keresztül, amit azonban ezután félig lefejt a férfiról. Ez először furcsának tűnhet, de csak addig, amíg Lanie meg nem vizsgálja a holttestet: ekkor ugyanis a bőrön maradt ragasztóból hőseink megtudják, hogy az áldozat lehallgató készüléket viselt a halála előtt. Hamar ki is derül, hogy miért tette – még aznap megjelenik az őrsön a kerületi ügyészi iroda két embere, akik alkalmazták a férfit. A meglepetés csak akkor éri Beckettéket, mikor kiderül, hogy az egyik ügyész Gates nővére. Mindeközben Rick és Kate próbálja összeírni, kiket is akarnak meghívni esküvőjükre.
Természetesen kötelező volt meglovagolni a Wall Street farkasa keltette hullámot – a filmet magát nem láttam, nem is áll szándékomban, így nem tudom, hogy pontosan mennyi utalás is volt rá az epizódban, de az biztos, hogy a címe elhangzott. Mindez kicsit olcsó húzás volt az alkotóktól, ugyanakkor viszont lássuk be, hogy eléggé magas labda, úgyhogy talán megbocsátható az ügy.
Az eset maga ezen a héten annyira nem fogott meg, kicsit felületesnek éreztem, bár az áldozat cselekedetei a halála előtt, valamint a gyerekkori legjobb barátból lett bandatag – na meg a klub/kocsma, ahol Beckették beszéltek vele – tetszett. Az pedig tényleg ügyes volt, hogy bár nagyon kevés gyanúsítottal dolgoztak, így is elérték, hogy meglepjen a gyilkos kiléte.
Az epizód legerősebb eleme minden kétséget kizáróan Gates és testvére, Elizabeth közötti kapcsolat: a belső ellenőrzés fejéből lett kapitány, aki számára csak fekete és fehér létezik, és mindent megtesz, hogy a bűnösök megkapják méltó büntetésüket, és a kerületi ügyész, aki tetteit a nagyobb jónak veti alá. Verbális összecsapásuk Gates irodájában az egyik legintenzívebb jelenet az egész évadban – Beckett és Castle reakciója, amikor Elizabeth kiviharzott az irodából, pedig aranyat ért.
Az esküvőszervezős mellékszál, mint mindig, most is irtó cuki, bár amit mostanában nem sikerül elérnie az íróknak az az, hogy ezt a mellékszálat összekössék az éppen aktuális üggyel – mint például a Murder Is Foreverben, mikor Castle az áldozat könyvére hivatkozva érvelt, miért is maradjon az oroszlános kép a hálószobában. Ez persze nem vesz el semmit az élvezeti faktorból, és tényleg nagyon édes volt, ahogy az eredeti több mint ötszáz potenciális meghívottat próbálták racionális számra csökkenteni. A legutolsó jelenetet pedig inkább meg sem említem, mert csak ismételném magam – az ugyanis éppen annyira humoros és imádnivaló lett, mint azt a sorozattól megszoktuk.
Röviden a sorozat hozza a tőle megszokott formát, én pedig ismét egy nagyon élvezetes negyvenkét percen vagyok túl. Már csak az szomorít el, hogy mindössze négy rész van vissza az évadból.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
