Kedvelem az animációs filmeket, amiket gyerekeknek szánnak, de még inkább azokat, amiken egyaránt szórakozhatnak kicsik és nagyok egyaránt szórakozhatnak – a Rio valahol ezen a határon mozog, de sokszor kibillen a meseszerű és logikátlan fordulatok felé.
Azúr élete maga a nyugalom és megszokás, fióka korában fogadta őt örökbe Linda, akivel legjobb barátokká váltak, és Azúr felvett annyi emberi szokást, amennyit csak lehetett. A minnesotai kisvárosi életet azonban felborítja egy ornitológus, aki felvilágosítja Lindát, hogy Azúr bizony nem az utolsó példánya a díszes aramakaó fajtának. Nehezen, de Linda úgy dönt, elindul madarával Rio de Janeiroba a lány aramakaóhoz, hogy ott megmentsék a jövő generáció számára az aramakaókat.
A karnevál kezdetekor azonban Azúrt és lány párját, Csilit elrabolják a csempészek, akik elől ugyan sikerül megszökniük, de az őket üldöző Nigel nevű kakadu megnehezíti dolgukat, ahogy az is, hogy Azúr nem tud repülni, így a véletlen folytán egymáshoz bilincselt madaraknak fel van adva a lecke, hogy miképpen jussanak haza.
A Rio egy bájos mese, ami inkább a gyerekeknek szól, annak ellenére, hogy laptémája inkább felnőttes – de itt is a megvalósítás és a mondanivaló átadása dönt. Igen, mert a Rionak van bőven mondanivalója, amit persze nem lehet elég korán elmesélni senkinek. Az állatvilág megóvása, az egyre inkább pusztuló fajok védelme ez, illetve, hogy a kapzsiság nagyon rossz dolog (ez nem kerül teljesen kifejtésre, de talán nem is baj).
A történet egy az egyben kiszámítható fordulatokat tartalmaz, a két madár első pillanattól érezhető ellenszenve, amely a hosszú út során valami mássá szelídül – igazi buddy road-movie, csak szárnyasokkal. Persze akadnak segítőik is, mint a fura angol bulldog – akivel engem megvett kilóra a film –, illetve ellenlábasuk, a szintén a gonoszok oldalán álló kakadu.
A filmbeli jellemekkel nem nagyon törődtek az írók, mindenki kivétel nélkül egysíkú, tucat vonásokkal rendelkező egyén, az életszerűség látszatát sem keltve – ezt azonban még mindig nem tudom felróni a filmnek, hiszen alapvetően ez egy gyerekmese, vagyis nem lehetnek benne Woddy Allent megszégyenítő karakterábrázolások. A film látványvilága mesés, a színek szinte tombolnak a vásznon, az erdő és az állatok sokasága, a karneváli hangulat… Mindegyik pazarul megkomponált jelenet, ahol minden néző szavak kicsit elakad.
A Rio egy igazán bájos mese, egyszer megnézhető színes, parádés darab, ahol a jó győz, a rossz veszít, és a végén mindenki boldog – azért ilyenre felnőtt fejjel is szükségünk van, nem?
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!