Mindig ez van: valahányszor már majdnem elhatározom, hogy végzek ezzel a sorozattal, mert ellaposodott, gagyi, az összes kedvencem kiírták, a megmaradt karakterek meg szinte kivétel nélkül idegesítenek, aztán a készítők előrántanak egy ilyen epizódot az ingujjukból, engem meg visszarántanak a szakadék széléről.
„Boldog születésnapot!” – indul az epizód, ugyanis Dr. Webber aznap lett… hát, nem derül ki, pontosan mennyi is, de még nem hetven. Messze nem hetven. De szülinapja nem indul valami fényesen, ugyanis Dr. Hunt jelzi, hogy este szeretne majd elbeszélgetni vele a műtéti beosztásáról, aztán a kezébe nyom egy paksamétát, benne egy szórólap, ami arra ösztönzi az olvasót, hogy gondolkozzon el a nyugdíjon. Az események mindössze akkor vesznek fordulatot, mikor az egyik has fájós betegről kiderül, hogy fetus in fetuja van – vagyis ikertestvére még az anyaméhben beépült a testébe. Mindeközben megérkezik Katherine Avery, Jackson anyja, hogy tisztázza, pontosan mi is vezetett fia hirtelen házasságához, Derek és Callie még mindig nem jutott dűlőre közös projektjük kapcsán, Christina pedig próbálja rávenni Owent, hogy próbálja ki az online társkeresőket.
Az epizód nézése közben rá kellett jönnöm, hogy én kifejezetten szeretem a Katherine-eket: Kate Beckett alap, Katherine királyné a Reignben epizódról-epizódra lenyűgöz, azt pedig már el is felejtettem, mennyire bírom Katherine Averyt. Haláli egy nő, és ezt most is bizonyította: talpraesett, fel van vágva a nyelve, friss házas kisfiát és annak feleségét pillanatok alatt lerendezi, csak azért, hogy utána ő fakadjon sírva, amiért kihagyták az esküvőből. Amúgy pedig amennyire elsőre irritált hármuk közös jelenete, annyira megtetszett az egész a végére. Katherine tényleg valós problémákat hoz fel a fiataloknak, olyan dolgokat, amiket jól meg kell rágni, el kell gondolkozni rajtuk és dönteni kell. Úgyhogy ezért megy a piros pont.
A Webber születésnapja körüli szál is nagyon jól sikerült, Bailey reakcióit – azt a kislányos vigyorgós vihogást –, mikor megtalálta a fetus in fetut, egyszerűen imádtam, pontosan ezért szeretem ezt a karakter. De nem csak a kezdetről van itt szó, az egész mellékszál nagyon szép ívet kapott, mind a magánéleti, mind az orvosi oldalról, sőt, ezt a kettőt nagyon szépen sikerült is összefűzni.
Ami kevésbé tetszett, az a Derek–Callie szál, főleg mikor a hihetetlenül drámai pillanatból hirtelen poént csináltak – az nem hiányzott. Főleg nem ez az alja poén. Viszont ennek a konfliktusnak a megoldása is egészen édes lett, úgyhogy a hazavágott dráma jelenetet is megbocsátjuk nekik. Most az egyszer.
Amihez nekem még hiányzott volna egy normálisabb lezárás – mondjuk itt még lehet remélni, hogy nincs teljesen vége a történetnek –, az Shane betege. A lánynak születésekor tizenöt évet jósoltak – most tizenhét és várandós. Szeretne anya lenni, szeretné felnevelni gyermekét, de a túlélésre egyetlen esélye van, ha részt vesz a Christina vezette kísérleti programba, amibe azonban kora miatt nem fér be. Az alapötlet jó, a kivitelezés is tetszett, viszont, mint ahogy azt már mondtam, valahogy nem volt igazán vége.
Összességében, a hibáival együtt is, jó volt ez a rész. Ha fenn tudják tartani ezt a féle humort, ha nem utál folyton mindenki mindenkit, és ha netalántán Katherine Averyből állandó karaktert csinálnak, akkor talán meg fogom nézni a következő évadot is.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
