Amit biztosan állíthatók a Hannaról: 111 perc unalom és borzalom. Az értelme nulla, a történet értékelhetetlen. Hiába olyan neves színészek működtek közre benne, mint Cate Blanchett vagy Eric Bana, ez egy rossz film.
Hanna (Saoirse Ronan) és apja, Erik (Eric Bana) a semmi közepén, a jeges pusztaságban élnek. A lány még sohasem látta a világot, kizárólag a kunyhót ismeri, na meg persze azt a sok mindent, mire apja megtanította: nyelvek, adatok. A férfi egész életében arra képezte lányát, hogy az majd megölje Marissa Weiglert (Cate Blanchett).
Hanna beindít egy jeladót, a célja, hogy rátaláljanak, ő pedig végre megölhesse Marissát – na és itt van az a pillanat, amikor az ember rájön, mit is fog látni valójában ebben a filmben: igen, pontosan azt, amit már ötvenszer eddigi élete során. A jelenetek képileg nagyon erősek és olykor még szépek is, de itt egymás mellett nem működnek, olyan érzés volt, mintha csak egy felsorolást néztem volna.
Hannát elfogják az odaérkezett kommandósok és egy szigorúan őrzött létesítménybe szállítják – az egész jelent arról szól, hogy rengeteg kommandós hogyan sorakozik fel egy aprócska faház körül az erdőben, a lány meg persze elintéz egy csomó embert.
A létesítményből Hannának elég rövidke idő alatt sikerül is megszöknie, abban a tudatban, hogy megölte Marissát – mondjuk az a jelenet tényleg ügyes volt, ahogyan a kislány sírva átkarolja, majd egy laza mozdulattal eltöri a nő nyakát. Aztán az egész a nonszensz kategóriába csap át: Hanna úgy hajigálja a cellája előtti két őrt, mintha rongybabák lennének, simán átveti őket a feje felett – mennyi lehet, tizenöt? A férfiak meg uszkve száz kilósak – ennyit a fizika törvényeiről a filmben. Hanna jár-kel a szigorúan őrzött létesítményben, ahol se kamera, se fegyveresek a kijáratoknál – a szellőző csatorna természetesen itt is megvan, és mit ad isten, be sincs riasztózva. Azon pedig nem tudok túllendülni, hogy egy hatalmas sivatagban hogyan nem szúr ki több tucat fegyveres – igen, mert végre előkerültek ők is – egy narancssárga ruhás lányt.
Az apjával megbeszélt találkozási pont az új célja. Útközben összetalálkozik egy családdal, barátokat szerez, és majdnem csókolózik is. Hanna a családnak azt hazudja, hogy az apja önállóságra akarta nevelni, ezért utazik egyedül ilyen fiatalon. Ezt az anyuka dicséretesnek véli – nos ha én egy ilyen korú gyerektől ezt hallanám, nem megdicsérném az apját, hanem feljelenteném.
Saorise Ronan remek színésznő, ezt eddig is tudtuk, még ebből a harmatgyenge szerepből is kipréselt egy aprócska pluszt – amikor a karakter ismerkedik a lámpával az nagyon eredeti –, de ez még mindig kevés volt ehhez a filmhez. A zene irtó zavaró benne, nem megerősíti a filmet, hanem szétbombázza, a végére a fejem is megfájdult.
Minden jelenet olyan, mintha megpróbálták volna a készítők elterelni a figyelmet a sztori hibáiról és sablonosságáról, bár ez nem igazán sikerült nekik. Ez egy rossz film, unalmas, sablonos és felesleges. Akkor mégis miért vállalt el benne szerepet több ennyire ismert színész? Nos, van az a pénz, amiért korpásodik a hajuk!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
