Nem kifejezetten az a „fogom a hasam a nevetéstől”-epizód, de azért megvoltak a maga megmosolyogtató pillanatai, a rész második felében pedig felütötte fejét a maró irónia, amiért a jár pluszpont.

A banda – Howard és Sheldon nélkül, akik még nem értek haza az előző epizódbeli kirándulásukról – Leonardék lakásán vacsorázik, mikor, kicsit késve, Stuart is megérkezik – csak, hogy alig egy perc múlva holtan essen össze. De nem kell megijedni: Stuartnak valójában nincs semmi baja, mindez csak Raj tervének a része, aki nyomozós krimiestet szervezett barátainak, azok legkisebb örömére. Mindeközben Texasban Sheldon és Howard éppen meglátogatni készül édesanyját, de csak az ablakig jutnak, ugyanis a nőnek vendége van: egy férfi, aki ráadásul még meztelen is.

Először is: szégyellje magát az egész banda. Mégis mi ez, hogy semmi kedvük részt venni a játékban? Én a két kezem összetenném és végig vigyorognék, mint a vadalma, ha engem hívnának meg egy ilyen témájú vacsorára. Ők meg csak ott ülnek fapofával, és még arra sem képesek, hogy a barátjuk kedvéért legalább úgy tegyenek, mintha élveznék. Jó, persze Raj néha kicsit túlzásokba esik – itt is –, de azért még aranyos, és nem kevés munkája lehetett az este megszervezésében.

Amit ebben a történetvonalban nem tudok sehová tenni, az az, hogy milyen mélyre akarták vinni az írók az egész szituációt. Ugyanis a játék közben szóba kerül, hogy hol lesznek húsz év múlva – pontosabban hol lesz Penny és Leonard, és hogy ebben milyen szerepet játszik a munkájuk. Persze ebből kihoznak egy szép kis verbális konfliktust, amit utána Stuart amúgy megható monológja zár le egész ügyesen, én pedig csak annyit kérdezek: kellett ez? Úgy értem, nem volt rossz jelenetsor, de biztos, hogy belefér egy ilyen kaliberű sorozat kereteibe?

Az epizód utolsó jelenete is ehhez a vonulathoz kapcsolódott, és annál sem tudom igazán eldönteni, hogy mit is gondoljak róla: egyszerű, humoros támadásról az okostelefonok ellen, vagy egy amúgy megható jelenetet nagyon negatív hangnemben lezáró csattanóról beszélünk?

De kanyarodjunk csak vissza kicsit Texasba: ismét találkozunk Sheldon anyjával, bepillantunk Sheldon gyerekkori szobájába, és – itt jön a lényeg – az epizód egy hatalmas fricskát ad a keresztényeknek bigott és képmutató alkategóriájának (persze mindezt szépen, burkoltan). Sheldon anyját már a kezdetek kezdetén elvakult hívőként ismertük meg, most viszont valami olyat tesz, ami nem kicsit mond ellent a Bibliának: házasságon kívüli szexuális kapcsolatba keveredik egy férfival. Mégis hogyan egyeztethető össze ez a két dolog? Sheldonnak persze megvan erről a maga véleménye, amit nem is hallgat el. Sheldon és anyjának közös jelenetei ebben a részben mind briliánsak lettek, sőt, nem csak azt sikerült elérniük az alkotóknak, hogy átadják az üzenetüket, de képesek voltak ezt úgy megtenni, hogy a humor is a helyén maradt.

Nem ez lesz a kedvenc The Big Bang Theory epizódom, de azért láttunk már ennél sokkal, sokkal rosszabbat is – csak tudják tartani ezt a színvonalat. Ami azért nem lesz kis feladat – hozni az új, friss poénokat – tekintve, hogy a legújabb hírek szerint a sorozat még legalább a 2016/2017-es évadig műsoron marad.

Szerző

Orlissa

Alapító és főszerkesztő-helyettes

A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.

Korábbi cikkek

• Családi film2023-02-02Asterix és Obelix: A középső birodalom
• Esemény2021-10-30Vigyázz, kész… regény!
• Film2021-08-05Ismerős vizeken — Dzsungeltúra
• Film2021-07-14Nem jó, de legalább bájos—Szerelmek, esküvők, és egyéb katasztrófák