Huh, jót tett ennek a sorozatnak az előző, majdnem-de-nem-egészen évadzáró epizód – az eddig erősen vérszegény történet transzfúziót kapott, új konfliktusok bimbóznak, a karakterek frissek, és cakompakk jó volt nézni ezt a részt.
Francis és Mary boldogságban fürödve tér vissza nászútjáról, Katherine pedig tárt karokkal fogadja őket, és rögtön rá is száll Maryre, hogy mikor lesz már unoka. Henry megbékélt feleségével és éppen potenciális kérőt keres Kennának, miközben még a bohémiai főherceget és annak húgát is vendégül látja az udvarban – egyszóval teljes az idill. De csak addig, amíg Henry, egy kissé túl hevesre sikeredett légyott keretében véletlen meg nem öli a bohémiai hercegnőt. Onnantól kezdve aztán csőstől jön a baj, többek közt Bash és Lola irányából.
Kicsit filleres is volt ez az epizód, meg kicsit tényleg olyan, mintha a második évad első részét néztem volna – ugrottunk két hónapot, új karaktereket és új konfliktus-csemetéket kaptunk. De ezzel nincs is semmi baj, mert már nagyon ráfért a sorozatra egy kis frissítés.
Az események elég sok szálon mozogtak – Bash helyzete, valamint hogy ez miként hat Mary és Francis kapcsolatára, Kenna tervei, Lola Francisszal töltött éjszakájának következményei, az örökösgyártás kérdése, sőt, végre Olivia is előkerült –, de hála a tiszta történetvezetésnek, ez nem tette fullasztóvá vagy zavarossá az epizódot. Persze tudom, hogy a hercegnő halála csak egy egyepizódos, picike konfliktus volt, de akkor is, nekem ez tetszett a legjobban az eheti részben – egyszerűen frenetikus volt.
Morbid volt, és teljesen abszurd, de olyan szinten, hogy meg is lepett, hogy egy ilyen vonalat be mertek hozni ebbe a sorozatba. Már a nő halálán is fennakadt kicsit a szemem. A TLC-n megy vagy ment egy műsor, amit sosem láttam, mindig csak a reklámját, amiben furcsa szexbaleseteket mutatnak be – na, ott tudtam volna elképzelni egy ilyen sztorit, nem a Reignben. Persze ez nem baj, mert mondom, az alkotók valami kolosszálisan oldották meg az incidenst, méghozzá olyan morbid humorral, hogy végigvigyorogtam az egészet – főleg azt a jelenetet, amikor a herceg szembesült húga halálával. És, teszem hozzá, természetesen most is Megan Follows Katherine-je vitte a pálmát. Ezzel kapcsolatban már csak azt szeretném megemlíteni, hogy le a kalappal a címadás előtt is – ugyanis mikor Katherine és Henry elkezdett arról diskurálni, hogy hogyan is lesz a piszkos ruhákból tiszta, na, abban a pillanatban az írók engem megvettek kilóra.
A többi frissen felvezetett konfliktus, bár kevésbé szórakoztató, nagyon ígéretes és bíztató, főleg Lola helyzete és az Oliviát övező rejtély – bármennyire is random volt hirtelen felbukkanása. A Hannah Anderson alakította egyelőre névtelen – legalábbis nem emlékszem, hogy mondták volna a nevét – vadásznő karaktere egyelőre nem túl szimpatikus, főleg utolsó jelenete miatt. Kedves hölgyem, kedves Bash, kedves írók – nem sietjük el kicsit a dolgokat?
Az epizód utolsó nagyjából fél perce – semmi párbeszéd, csak félközelik és arcközelik a karakterekről a félhomályban – nagyon erősre sikeredett, és még így, egyetlen szó nélkül is gyönyörűen bemutatta a szereplőkben kavargó érzelmeket.
Ezzel a résszel a Reignnek sikerült visszaküzdenie magát arra a színvonalra, amit még az évad legelején hozott – reméljük, ezt sikerül is tartania az alkotóknak, ha pedig sikerül, akkor nagyon izgalmas epizódoknak nézünk még elébe.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
