Oké, az én gyomrom alapvetően már hozzászokott a vérbő filmekhez/animékhez, de a Corpse Party-Tortured Souls majdnem kicsapta nálam a biztosítékot- több szempontból is.Ez egy túlélő, egyenként hullós horror játékadaptáció, amit kőkemény 4 részbe csomagoltak nekünk és az élmény biza nem marad el.
„… Akiket megérintett az iskola átka, azok fokozatosan kezdtek megőrülni, míg végül teljesen összezavarodtak…”
A történet alapjául adva van egy ötven éves átok, egy azóta lerombolt majd a helyére egy újonnan épült iskola, kísértetmániás fiatalok, akik magát a poklot idézik meg és kerülnek oda. Sablonos? Ja. Én is ezt gondoltam az első rész feléig, de utána már csak kapkodtam a fejem, mintha egy teniszmeccsen lennék. A szereplők magukra maradnak vagy találnak maguknak párt, közben menekülnek az 50 évvel ezelőtt brutálisan meggyilkolt és azóta is gyilkolászó gyermekek (és persze egymás) elől. Mert, ahogy a fentebbi idézet is mutatja, a hely, név szerint az egykori Mennyei Csoport Általános Iskola (szinte a számban érzem az iróniát) kit lassan, kit gyorsan, de biztos, hogy megőrjíti, míg nem a barátaira támad és végez velük. Az átok egy Sachiko nevű piros ruhás kislányra vezethető vissza, de a vele kapcsolatos poént most inkább nem lövöm le.
„Bátyus majd megvéd téged. Mert te az én, drága kishúgom vagy….”
Röviden, a szereplők jó legyek módjára hullani kezdenek – kettő személy kivételével- a szellemek által. E két szereplőre és a halálukra azért kicsit kitérnék: az első halottja a Corpse Partynak egy Naomi nevű, eleinte kissé üresfejű macának tűnő lány, aki „öngyilkos” lett, inkább minthogy megölje legjobb barátnőjét. Az idézőjelet a halála neméhez nem véletlenül tettem, sok minden ki fog még derülni a negyedik rész végére. A másik ilyen tragikusan elhunyt személy a főhős fiú Satoshi kishúga, Yuka, akit- először megmentője, később üldözője és személyes kedvencem- Kizami Yuuya kínoz és öl meg, mondván, hogy nem akarja látni, ahogy a szellemek végeznek az ő „szeretett hugicájával”, így inkább ő végez vele. Ha már Kizami Yuuya: mondjátok meg, hogy lehet az, hogy elsőre tök kedves karakter egy pillanat alatt vált át megszállott gyilkos módba? Engem korrekten lesokkolt, ahogy kirajzolódott előttem a jól nevelt „bátyuspótlóból” egy idegbeteg mészáros. Nincs igazság a földön.
Végső ítélet: Még a veterán és sokat látott horrorosoknak is tud újat mutatni. A szereplők lélekrajza kiváló és személyre szabott, csak az alaptörténet elcsépelt egy picit.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Szerintem egész jó, de a játék után furs lett hiszen ott többen élték túl(legalábbis úgy emlékszek). A végén pedig teljesen leesett az állam, hogy mi történt Satoshival… :/
Nekem a játék volt fura, mert az anime hatására játszottam vele, de azt a hátborzongató élményt mindkettő egyformán hozta 😀