Oldal kiválasztása

Ami kételyeim voltak/vannak ezzel a sorozattal kapcsolatban, szépen lassan kezdenek elpárologni – végre volt egy rész tényleges össznépi összeröffenés nélkül, a sztori maga egyre tisztább, jól dolgoznak a rejtélyekkel, a karakterek sokrétűek, a reakciók jól eltaláltak. Úgyhogy le a kalappal, az ez epizód kifejezetten jól sikerült.

Starcrossed1.04_1

A kezdet nagyon in medias res: katonák dúlják fel Romanék otthonát, tiltott technológia után kutatva. Bár a fiú tiltakozik, hogy nincs náluk semmi ilyesmi, sajnos nincs igaza – ugyanis a katonák távozása után édesanyja elővesz egy telefont – aminek birtoklása atriaiak számára illegális, és csakis a Trageken keresztül lehet a szektorban beszerezni –, ami még Roman apjáé, Noxé volt. Az lenne a legbiztonságosabb, ha rögtön megszabadulnának tőle, de Romannek meg kell bizonyosodnia róla, hogy apja nem volt Trag, így hát ember barátai segítségét kéri, hogy kiderítsék, mi van a készüléken. Mindeközben Sophia, aki továbbra sem szeretne semmi mást, mint tartozni valahová és barátokat szerezni, úgy dönt, csatlakozik az iskolai úszócsapathoz.

starcrossed1.04_2

Hol is kezdjem? Jó volt. Belekötni, igazából, semmibe sem tudok, legalábbis nem ebben ez epizódban. Ügyes volt, ahogy adagolták az infókat az atriaiakról – egy biológiaóra keretében –, az meg pláne, ahogy ezeket az infókat később felhasználták. Szép volt a párhuzam, amit az idegenek iránt érzett gyűlölet és az érkezésük előtti rasszizmus között vontak – az meg pláne, ahogy Roman meglepődött, hogy Julia (kínai-amerikai) és Lukas (afroamerikai) az emberek közt kisebbséginek számít. Ami már csak azért is érdekes, mert az atriaiak közt is vannak rasszok – néger és „latin” mindenképpen, de azt hiszem, mongoloidot is láttam már a háttérben –, viszont úgy tűnik, az ő népük (fajuk?) mindenféle bőrszínen alapuló megkülönböztetéstől mentes.

Karakter-szinten is gyönyörűen működött az egész – Roman és Sophia testvéri kapcsolatával, ahogy a fiú megpróbálja mindentől megvédeni húgát, miközben az próbál kapcsolatokat teremteni, nagyon ügyesen játszanak. Lukast és Juliát is egyre jobban szeretem, Teri egyre unszimpatikusabb, viszont karakterileg nagyon életszagú, Greyson pedig – szegény Greysonnak, akármilyen rendes és imádnivaló is, előbb-utóbb össze fogják törni a szívét. Még plusz piros pont, hogy az írók a margóra szorult karakterekkel is egész ügyesen bántak ebben a részben – mind Taylornak, mind Ericnek volt egy-egy pár másodperces jelenete a tetőpont környékén, ami egyrészt aranyos volt, másrészt pedig élt adott a karakterüknek. Érdekes módon viszont aki továbbra is egészen érdektelen számomra, az a női főszereplő, Emery – valahogy túl kedves, túl megértő, nincs igazi mélysége. Még azt is megkockáztatom, hogy unalmas – remélem, ha már egyszer ő az egyik főszereplő, az alkotók hamar megoldják majd ezt a problémát.

starcrossed1.04_3

A történetvezetés is jó volt –mindkét cselekményszál ügyesen meg volt írva, tiszta volt, érthető, de nem szájbarágós. Volt felvezetés, tetőpont, levezetés – pont úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva (és még abba a hibába sem estek az írók, mint amibe mostanában a The Big Bang Theory alkotói többször is, név szerint abba, hogy túl sok mindent akarnak egy epizódba sűríteni). Az utolsó jelenet pedig, bár nagyon szépen el lett találva, és a színésznő is nagyon ügyes volt, kicsit azért bemocskolta számomra Nox karakterét – de ez talán nem is probléma, elvégre gyarló ember volt ő is. Vagy legalábbis valami hasonló.

Még mielőtt lezárnám ezt a már amúgy is elég hosszúra nyúlt cikket, egy valamiről beszélnem kell: az epizódok címeiről, amikkel nem igazán tudom eldönteni, hányadán is állok. Ugyanis ezek a címek, nem tudom, észrevettétek-e, a pilot kivételével mind-mind a Rómeó és Júliából valók – jelen rész esetében például arról a sorról van szó, mikor Júlia azt nehezményezi, hogy Rómeó az összes mérget megitta és neki nem hagyott. Egyrészt ez a fajta címadás egész okos és kreatív, és az egész sorozatot kicsit szofisztikáltabbá teszi. Másfelől viszont biztos jó ötlet a két történetet összevonni? Kezdjük ott, hogy egyáltalán nem tartoznak egy súlycsoportba, és könyörgöm, muszáj minden történetnél, ahol a két szerelmes a kezdetekben ellentétes oldalon áll – mellesleg Roman és Emery nem is áll igazából ellentétes oldalon, tekintve, hogy mindkettejük fajában vannak frakciók –, ott rögtön a Rómeó és Júliára apellálni? Értem én, hogy klasszikus, meg minden, de egy idő után kezd nagyon elcsépelt lenni.

starcrossed1.04_4

Egy szó, mint száz, mindenféle fenntartásomat a címadással kapcsolatban félretéve, jó kis rész volt ez, ami után azt kell, mondjam, hogy a sorozat javuló tendenciát mutat. Csak így tovább, és akkor nem lesz itt semmi baj.

Szerző

Orlissa
Alapító és főszerkesztő-helyettes

A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.