Azt elöljáróban érdemes tudni, hogy jelenleg beteg vagyok és így ültem be a Stadionba. Ennek fényében Ti is rájöhettek, hogy mekkora rajongó vagyok, így nézzétek el az elfogultságomat.
A Lord of the Dance a Jó és a Rossz harcát mutatja be nekünk igen látványos és szemkápráztató körítésben. Nem egy bonyolult mese, de mivel egy táncos előadásról beszélünk, felesleges is lenne a sztorit bonyolítani. A jó győz, Flatley menő, aztán igazi menőhöz méltón még kezet is fog az ellenfelével. És mindeközben még időnként fuvolázik is, meg szereti a lányokat. Mindez ma már persze nem így néz ki, de én a Csipkerózsika helyett ezen a mesén nőttem fel.
A fentiek mellett van még egy igen egyedi vonása a darabnak – ez az egyetlen eset, ahol nem tudok dönteni a jók és a rosszak között. Általában 70%-ban a rosszaknak szurkolok, kivéve, ha a jó túl jól néz ki. Na, hát az LOTD-nél ez nem megy. Egyrészt mindenki jól néz ki, másrészt mindenki tehetséges és ügyesen adja a saját szerepét.
Igazából fél órával kapunyitás előtt már ott szobroztam vigyorogva, izgatottan. A biztonsági őrök jót derültek rajtam, hogy a nézők most jöttek ki az előzőről, én meg már jövök a következőre. Lehet, ciki volt, de én erre vártam 16 éve, úgyhogy nem hoztak nagyon zavarba. Még arra is kínosan ügyeltem, hogy a sminkemben meghatározó szerepe legyen a ZÖLD színnek. – igen, nekem még ez is fontos volt. No, aztán hét órakor végre beengedtek, leróttam a szokásos köröket mielőtt elfoglaltam volna a helyemet, majd egy sor ücsörgés után végre megjelent a Kis Lélek a furulyájával. Innentől számomra az idő eltűnt. Tulajdonképpen tényleg nem vettem észre, hogy telik az idő és meglepődtem, amikor bemondták, hogy na, most akkor húsz perc szünet. Ugyanezt eljátszottuk a második felvonással is. Aztán egyszer csak berobbant Michael Flatley! Persze lehozták előtte az újságok, hogy ha az egészsége engedi, fellép a fináléban, de mégis csak más volt az, amikor egyszer csak ott állt a színpad közepén az őrült vigyorával és a géppuska lábaival. Aztán elkezdett táncolni. Hirtelen azon kaptam magam, hogy állok és a nem létező hangommal visongok, mint egy tinilány. Flatley még mindig hihetetlenül aranyos és vicces. Ő maga hergelte a közönséget tovább és tovább, mert, hogy neki épp táncos kedve van, és ugyan ne engedjük már le a színpadról. Mi meg természetesen lelkesen szót fogadtunk a Tánc Urának. Teljesen megzakkant, ahogy ott állt a színpadon, megpörgette szinte az összes leányzót – meg a hegedűst is – szórakozott egy kicsit Don Dorchaval, a gonosszal. Szerintem pont ugyanúgy élvezte a helyzetet, mint mi.
S hogy mit újítottak az elmúlt két évben? Teljesen új kosztümök, új szereplők, akiket Flatley maga válogatott és képzett, valamint új zenék. Eleinte furcsa volt, hogy nem ugyanazokat a dallamokat hallom, amiket öt évesen, de nagyon jól lettek összerakva ezek is. És a fő attrakció: az új Tánc Ura. Én úgy gondolom, hogy méltó utód, nagyon tehetséges a fiú és régi, kedves uralkodónk remekül kiképezte a szerepére. Testhezálló feladat neki a Lord of the Dance főszerepe: bolondos, helyes és tehetséges. Továbbra is nagy haragra tudok gerjedni Don Dorcha iránt – akit egyébként imádok – , amikor eltöri a Kis Lélek furulyáját. Ez általában addig tart, amíg az Úr össze nem rakja neki. Az új kosztümök is nagyon jól néznek ki, főleg a gonoszoké. Oké, bocsi, nem tehetek róla, fanolom a bőrszerkókat. Nagyjából úgy néznek ki, mintha kereszteznénk Darth Vadert, a Kiss-t és egy bogarat. Ez így kissé pocsékul hangzik, de amúgy nagyon vagányul néz ki. A negatív női főszereplő továbbra sem kaphat szoknyát, jelezve, ő a rossz, ő ki van zárva a szoknyások köréből – amúgy, szerintem nem is rossz elgondolás. A Kis Lélek is új ruhát kapott. Amolyan csillogós, udvari bolondos kis valamit, amiben állati aranyos. Új énekesnő és új hegedűsök. Mindannyian jól helyt tudnak állni, főleg a hegedűsök azok, akik nagyon meg tudtak fogni, mert a szó legszorosabb értelmében kihegedülik a lelküket és mindezt vigyorogva. Na, erre mondom azt, hogy zenész.
Hihetetlen élménnyel lettem gazdagabb. Most azt hiszem, hogy sürgősen ágynak esem, amiből nagy eséllyel ennek az akciómnak köszönhetően napokig nem kelek ki, de egyáltalán nem bánom. Megérte.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gonoszkodó sárkányboszorkány, egyben egyetemista tündérlány. Szeretem a fantasyt, a horrort és a pc játékokat. Őzike forever!
Korábbi cikkek
Film2021-09-12He’s all that
Dráma sorozat2021-02-21Frontier 1. évad
Dráma sorozat2020-07-05Spinning out 1. évad
Akciósorozat2020-04-3010 retro sorozat, amit újranéznénk
