A sorozat első évadát két este alatt bedaráltam szinkronos verzióban. Ezt a szezont viszont már az eredeti hanggal nézem, és tudom, hogy ezzel a kijelentésemmel nem leszek túl népszerű, de szinkronosan nekem jobban tetszett. Hujber Feri orgánuma jobban illik Ragnarhoz, mint a színész eredeti hangja. Ez is egy újabb bizonyíték arra, hogy a magyar szinkron igenis jó, csak vannak benne vadhajtások is.
Kedvenc vikingjeink visszatértek, természetükből fakadóan egy hihetetlen csatajelenettel kezdünk, amiben a tőlük megszokott vér és brutalitás mellé képesek voltak az írok egy kis humort is becsempészni, természetesen Floki (Gustaf Skarsgard) közreműködésével. Talán Floki a világtól leg elrugaszkodottabb karakter, furcsamód mégis ő látja legreálisabban a dolgokat és magát Rollot (Clive Standen) is. Igen, a csatában Rollo és Ragnar (Travis Fimmel) ellentétes oldalon harcol, és most igazat kell adnom Rollónak – szerintem ő választott helyesen oldalt.
Talán kevés olyan durva dolog van, mint amikor két viking csapat találkozik, és halálig harcolnak. Vagyis harcolnának, ha nem lenne köztük egy személy, aki használja végre a fejét. Igen, Ragnar az, aki valamelyest megbékíti Horik királyt (Donal Logue) és Jarl Borgot (Thorbjorn Harr). Ráveszi mindkettőjüket, hogy egy erős flottával hajózzanak nyugatra, angolföldre és őket zsákmányolják ki inkább, sem mint egymást. De a tüzet nem oltotta el, a parázs még ott van a két viking között és bármikor újra felizzódhat.
Ragnarban az előző évadban hatalmasat csalódtam, mikor imádott feleségét, Lagerthát (Katheryne Winnick) megcsalta. Nos, ezt sikerült bennem tovább mélyíteniük, mikor a hercegnő megérkezett – akivel Ragnar megcsalta – méghozzá terhesen. Ragnar szerette volna mindkét nőt maga mellett tartani – ismervén Lagertha harci képességeit igen bátor dolog volt ezt megkérdeznie, az egy más kérdés, hogy én morálisan mennyire nem értékeltem ezt tőle. Amit eddig tudtam, az most végérvényesen beigazolódott: a viking férfiak kemények, de a viking nők még keményebbek.
Talán a sorozat legnagyobb ereje a képi világában van, mesterien alkalmazzák a színeket és az olyan természeti jelenségeket, mint a köd vagy a sziklák. Itt a táj nem háttérként szolgál, hanem az adott jelenet szerves részét képezi. Imádtam azt a pár percet, amikor Ragnar elbúcsúzott halott kislányától, Gydától, mintha ő is a túlvilág partján ülne.
A Vikings saját hatása alá vonja a nézőt, hozzá hasonló sorozat kevés van – teszem hozzá ez igen sajnálatos. Nagyon várom a következő epizódot, ahol is ugrunk négy évet az időben. Az előzetes alapján fantasztikusnak ígérkezik, akárcsak az eddigi részek.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback