Szemfényvesztők (2013)

Imádom Woody Harrelsont, úgyhogy nem volt kérdés, megnézem-e az új filmjét, pedig nem vagyok oda sem a trükkökért, sem a bűvészekért. A Szemfényvesztők (Now You See Me) ügyes film – nem eget rengető, nem kap érte senki Oscar-díjat, viszont nem is ez volt a terv. A film egy dolgot vállal, és az a szórakoztatás. Ez egy tökéletes popcorn mozi: érdekes, kellően látványos, teletűzdelve poénnal és egy jókora csavarral a végén.

Adott négy igen különböző bűvész: az egykor híres, ám mára lecsúszott mentalista, Merritt McKinney (Woody Harrelson), a trükkös zsebtolvaj, Jack Wilder (Dave Franco), a nevesincs bűvész, J. Daniel Atlas (Jesse Eisenberg) és a női segédből előlépett főattrakció, Henley Reeves (Isla Fischer). Ők négyen összeállnak, és olyan közös műsort hoznak létre, ami akár az évszázad legnagyobbja is lehet.

Elsőként kirabolnak egy bankot, ez önmagában nem lenne trükk, igaz? Viszont ők elugranak egy másik kontinensre ahonnan pár perc múlva visszatérnek, a pénzzel együtt. Megindul utánuk a nyomozás, amit Dylan Rhodes (Mark Ruffalo) FBI ügynök vezet, aki segítőtársat is kap az Interpoltól érkezett Alma Dray (Mélanie Laurent) személyében. A két nyomozó mindent megtesz, hogy fényt derítsen a titokra, még Thaddeus Bradley –vel (Morgan Freeman), a bűvészek nagy leleplezőjével is felveszik a kapcsolatot. Közben a Négy Lovas – azaz a négy zseniális bűvészünk – folytatja turnéját, produkcióik egyre hihetetlenebbek és lehetetlenebbek, a nézőben pedig felmerül a kérdés: ki is a legnagyobb bűvész a filmben?

Morgan Freemanről eddig is tudtam, hogy hatalmas színész, aki viszont meglepett, az Mark Ruffalo volt. Jól adta vissza a karakterét, tényleg tehetséges színész, a bájos és kissé bukdácsoló ügynök, aki mindenáron kézre akarja keríteni a bűvészeket és persze megfejteni a titkot. Isla Fischernek jól áll a kemény csaj stílus, senki nem gondolná róla, hiszen folyton mosolyog, de engem ezzel a szereppel igazán lenyűgözött – a hangja pedig gyönyörű.

Woody Harrelson sosem az egyszerű figurákat kapja – de én pont ezért is kedvelem annyira, itt is egy kapzsi, ám mégis szerethető karaktert hoz. Megjegyzem, Woody és Jesse nem először játszanak együtt, előző közös filmjük a 2009-es Zombieland című vígjáték.

A Szemfényvesztők látványvilága varázslatos, néha úgy éreztem magam, mint a kisgyerek, aki egy másik világba csöppent. A trükkök eredetiek és piszok jók, folyton azon járt az agyam, vajon hogyan csinálták? A zenei betétek jól illeszkednek a filmbe, ügyes munka. Egy dolog zavart csupán a filmben, és az a szerelmi szál: próbáltak egy kisebbfajta feszültséget teremteni Isla és Jesse karaktere között, de erőltetett és izzadságszagú lett tőle mindkét szereplő.

A csavarra a végén pedig nincsenek szavak, én abszolút nem számítottam rá, és még percekkel utána sem hittem el. Hát igen, így kell egy rejtélyt adagolni, hogy utólag essen le a nézőnek a dolog, mert bizony minden ott volt az orrunk előtt, csak túl közelről néztük, és így nem láttunk semmit sem.

Szerző

Catleen

Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Korábbi cikkek

• Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
• Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
• Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
• IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!