Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon csak kicsit lincselnek-e majd meg, ha egy kalap alá veszem őket. És, miután megbizonyosodtam róla, hogy kicsi életem nincs veszélyben, bátran állítom egymás mellé a varázslatos hangulat és a pénzszívás koronázatlan MMORPG királyait, az Aiont és a Wartune-t.
Kezdjük a nagyobb tesóval. Ha jó a memóriám, az Aion már eleve fizetősként indult, szóval egyből a regisztrációért is pengetned kellett, hál’ égnek ma már ez nem így van, úgyhogy most az egyszerű földi halandók is vígan tolják a gamet. Szerintem a készítők is belátták, hogy nem fogják sokáig húzni, ha nem csökkentnek egy kicsit a pénzmennyiségi elvárásaikból. Mondjuk azzal, hogy több játékosnak adtak teret, a bevétel is nőtt. Fantasys , alternatív középkori világot elénk táró játék lévén csak úgy dúskálunk a szebbnél-szebb képi, hangi és történeti elemekben. Nagy volumenű játék lévén mindenre adtak, így a karakterünket is a lehető legapróbb részletekig kidolgozhatjuk. A sztoriba, a spolilerek elkerülése végett most nem mennék bele, röviden: viva csapatmunka!Vicces lehet, hogy most így írok róla, holott nekem nincs meg a játék (még), ám barátnőm révén (kinek egyszerre voltam játszótársa, segítője, tolmácsa) kooperatíve tudtam vele játszani. Minden kis másodperce megérte (már amikor nem a bugoktól kaptam idegbajt) és itt az elmebajosokat hamarabb le lehet rázni,- mondjuk nincs is belőlük olyan sok – vagy csak mi nem találtuk meg őket, valamint a kedvesebb honiakkal/külföldiekkel is remekül el lehet beszélgetni. A kisebb hibáitól eltekintve az Aion méltó roppant hírnevére és minden rendes hazai gamernek csak ajánlani tudom.
Más a helyzet a Wartune-ban. Ezt már személyesen én is játszom (lényegesen könnyebb, hogy ennél nem kell a telepítéssel bíbelődni) és sajna rövidke egyhetes játék után el is ment a kedvem tőle, pedig, nem véletlenül hívom az Aion kisöccsének. A történet és a világkép eléggé hasonló, a karakterek és fejlesztésük is az elvárhatónak megfelel, továbbá külön pozitívum a városfejlesztés, a Troop-gyüjtés stb., ám itt is beüt (ha nem jobban) a bukszaéhség. Konkrétan volt kb. tíz Questem, de abból hatot azért nem tudtam megcsinálni, mert nem vagyok VIP tag és én (ki eddig csak a Nadirimért adott ki pénzt, és azért sem nagy összeget) nem fogok xyz dollárt fizetni egy játékért( nem is forintot, DOLLÁRT!). Szóval, csókolom a kőpapucsokat.
Végül ha ez még nem lenne elég, utolsó karddöfésként eme játék koporsójába. Bár ez nem annyira a játéknak, sokkal inkább az emberek mentalitásának köszönhető. Röviden:már az első nap beleütköztem egy meglehetősen bunkó és agresszív , magyar LÁNYBA, akit a jóégnek sem tudtam lerázni és részben neki is köszönhető, hogy otthagytam a játékot. Esküszöm a külföldiekkel kevesebb a baj, mint egynehány honfitársammal.
Zárásként csak annyit mondanék, hogy mindkét játék alapjáraton remek, a kisebb hibák nem kijavíthatatlanok és az idegbetegek meg kíméljék játszótársaikat a jelenlétüktől.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback