Először is tévedtem: nem dupla rész volt (úgy néz ki, mivel duplázva kezdtük az évadot, idén már nem kaptunk többet). De ez még nem jelenti azt, hogy az epizód kevésbe idegőrlő és izgalmas lett volna.
Kate és Rick éppen szabadnapjukat élvezi, mikor hívás érkezik a kapitányságról: Beckett menjen be, amilyen hamar csak tud, ráadásul egyedül. Az őrsön a kábszeresek kapitánya különleges megbízatással várja – sikerült elkapniuk egy eddig érinthetetlen drogbanda egyik futárát, Elena Markovot, akinek éppen aznap lenne találkozója a banda egyik tagjával, a nő viszont öngyilkosságot kísérelt meg és kórházban van. Így Beckettre hárul a feladat, hogy Elena helyett elmenjen a találkára, és annyi információt összegyűjtsön, amennyit csak tud. A feladat egyszerűen tűnik – csak be és ki, zárt térben, több civil ruhás rendőrrel biztosítva –, ám a tervbe mégis hiba csúszik és Beckettet elrabolják. Hamarosan arra is fény derül, hogy Elena Markov több annál, aminek látszik.
Az alapötlet hatalmas, a kivitelezés is gyönyörű, a feszültség végig szinte tapintható, ahogy Beckett teljesen egyedül, mindenféle erősítés nélkül igyekszik boldogulni, próbál szinte a pánik határán kapcsolatot teremteni a külvilággal, miközben új „munkaadói” előtt továbbra is játssza a hidegvérű profit – bámulatos. Viszont amilyen monumentálisan indul a rész, éppen annyira elsietett a vége – már ha nevezhetjük ezt a végének. Inkább egy kezdet volt ez, egy sakkjátszma első pár lépése, méghozzá egy olyan játszmáé, amit biztos, hogy nem tudnak még ebben az évadban befejezni (ami természetesen jó hír). Mindenesetre szerintem a sztoriból kijött volna egy duplarész, főleg miután a közel harminc perces felvezetés után nagyjából öt percben megoldották az egészet, és kellett volna még egy pár jelenet, hogy szépen le is tudják vezetni – mert így például Rick és Kate találkozása az epizód végén, ráadásul azok után, hogy Castle nem is tudhatta, vajon látja-e még menyasszonyát élve, egy, az egyben kimaradt.
Ugyanakkor viszont emlékeztek, hogy a múlt héten azt mondta, Dr. Halloway visszatérése azt jelezheti előre, hogy más régi ismerőssel is hamarosan találkozni fogunk? Nos, igazam lett. Persze nem Madison vagy Shaw ügynök tette tiszteletét ismét az őrsön, hanem valaki, akit még a harmadik évadból ismerünk, nem kedvelünk annyira, mint a fentebb említett hölgyeket, viszont valaki, akinek rémisztően jó stílusa és szövege van. Sőt, ebben a részben a kameramozgásilag legszebb jelenet – mindössze egy szék kipörgetése, de attól még bámulatos – is hozzá fűződik.
A héten nem igazán beszélhetünk mellékszálról – így is éppen eléggé feszített volt a tempó –, viszont egy aranyos kis jelenetet azért kaptunk az elején, és a negyven perc alatt azért fel-feltűntek kis romantikus pillanatok – Kate levele, a vacsoraasztal –, viszont, mint ahogy azt már említettem, az utolsó két jelenetet jobban is ki lehetett volna fejteni.
A vége pedig – nos, igen, a vége a maga módján meglepő lett, és nagyszerű prológusa egy újabb, több epizódon – esetleg évadon – átívelő történetnek. Kíváncsi leszek, hogyan fogják megoldani, mivel jelen pillanatban hiába ismerik a bűnöst, nincs semmijük, amivel sarokba szoríthatnák. Sőt, Kate még az előző évadban „szerzett” ászát is kijátszotta most. Azt hiszem, itt az ideje, hogy elkezdjek aggódni hőseinkért.
Összességében nagyon jó kis rész volt ez, nem kis kockázattal, viszont a részletes felvezetés egy közel ugyanolyan részletes lezárást követelt volna – ez persze nem jelenti azt, hogy a szívem már ne akarna kiugrani a helyéről. A promót elnézve két hét múlva (sóhaj. Megint elvonási tüneteim lesznek) egy könnyedebb részt kapunk majd – méghozzá gésákkal és nindzsákkal megfűszerezve.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
Trackback/Pingback