El sem tudom mondani, mennyire vártam ezt a filmet. Annyi évi nélkülözés után végre visszakaptam kedvenc szökött fegyencemet – bár mondhatnám, hogy ez a film jobban sikerült, mint az eddigiek, de nem tehetem, csak a grafikusokat illeti piros pont, igazán lenyűgöző a látványvilága, de a történet több sebből vérzik.
A kezdés érdekes, Riddick (Vin Diesel) narrációja és elmélkedése nagyon megfogott – eddig még nem volt alkalmunk belepillantani a fejébe. A Lord Marshal legyőzése után Ő lett a necromongerek vezére egy kívülálló az univerzum legnagyobb és legpusztítóbb seregének az élén. Persze nehezen viselik egy hitetlen parancsait, Riddicknek folyton a háta mögé kell néznie.
Egy dolog foglalkoztatja: most, hogy kiderült származása, haza akar menni. Azonban ez lehetetlen feladatnak bizonyul – bár ismerjük Riddick hozzáállását az ilyenhez. A Lord Marshal, miután kiirtotta a furiánokat, minden fellelhető adatot törölt róluk, csak egy valaki maradt, aki ismeri a bolygó helyét, méghozzá Vaako (Karl Urban).
Riddicket végül elárulják a necromongerek, otthagyják egy lepusztult bolygón. Viszont ennek köszönhetően láthatjuk, ahogy a semmiből megteremt mindent a túléléshez. A filmnek ez a része tetszett leginkább – nesze neked, Bear Grylls! Kedvenc gyilkosom még barátot is szerez egy kutya személyében.
Aztán megkezdődik a hajsza a fejvadászokkal – igen, merthogy két csapat is érkezik Riddick elfogására. Maguk a szereplők élettelenek, csupa sztereotíp karakter, amikkel már legalább száz filmben találkoztunk. Vagy tíz perc kellett, mire leesett, hogy Johns (Matt Nable), az első filmben látott Johns apja, pedig rengetegszer láttam a Pitch Blacket. Az egyetlen női szereplő Dahl (Katee Sackhoff), aki keményebb, mint a pasik (csak a szokásos), de legalább a körömlakkja jó lett – predator pink.
Katie Sackhoff ismerős, ugye? Nos, ő a Battlestar Galactica (Csillagközi romboló – egy újabb példa a magyar címadás legaljára) sci-fi sorozat Kara Sturbuckja. Persze próbálták ráerőltetni az ottani szerepét erre a karakterre, a végeredmény azonban borzalmasra sikeredett. Mintha minden egyes mondatát utólag írták volna a forgatókönyvbe – kedvelem a színésznőt, de tökéletesen fölösleges volt itt.
A film vége egy nagy katyvasz lett. Beleraktak szörnyeket, árulást, menekülést, áldozatot és az elengedhetetlen hollywoodi giccset. Komolyan, miért kellett? Miért nem lehetett egy lassú tempójú, okos és ötletes filmet csinálni. Ha tartották volna azt az ütemet és színvonalat, amit a film elején, akkor ezt tartanám a Riddick-történetek közül a legjobbnak. Így viszont ugyanaz vonatkozik erre is, mint a többi élőszereplős verzióra: a főszereplő karaktere annyira erős, hogy elbírja ezt a sok baromságot is. Ez van, srácok.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback