Még elsős gimnazistaként olvastam először a könyvet, és emlékszem, lapjai közé bújva felváltva sírtam és nevettem. Aztán telt-múlt az idő, a kötet porosodott a polcon, én félig megfeledkeztem róla, majd kölcsönadtam valakinek, miután az ő polcán porosodott három évig. A múlt héten viszont végre visszakaptam és rögtön bele is temetkeztem.
John és Jenny Grogan, a fiatal újságíró házaspár a kilencvenes évek hajnalán úgy dönt, a babaprojektre készülve magához vesz egy kiskutyát. A fajta ezerféle erényéről olvasva – miután a negatívumok mellett valahogy elsiklanak –, a labrador retriever mellett döntenek, és egy kis hobbikennelből megvásárolják Marley-t, az „akciós kölyköt”. Marley imádnivaló, tele van szeretettel, a hűség mintaképe – ugyanakkor viszont teljes mértékben kezelhetetlen, javíthatatlan, hiperaktív, egy valódi kis buldózer. Gyakorlatilag mindent megeszik, amit a szájába tud venni, a viharoktól retteg, és előszeretettel szedi szét a házat – ám mégsem lehet rá haragudni. Legalábbis nem sokáig.
A könyv Marley életének tizenhárom évét dokumentálja a Grogan-család tagjaként – beszámol tragédiákról, a család bővüléséről, költözésekről, hőstettekről, és természetesen Marley számtalan csínytevéséről.
Egyvalamit tisztáznunk kell: ez a könyv nem fikció. John Grogan újságíró több amerikai lapnál is dolgozott már, hol szerkesztőként, hol kolumnistaként, hol Floridában, hol Pennsylvaniában. Marley & mi című könyvét, amit azóta fiatalabb olvasók számára is átdolgozott (Marley: A Dog Like No Other; Bad Dog, Marley!), kevesebb, mint két évvel a szeretett családi kedvenc halála után, 2005-ben az USA-ban. Az, hogy nem szépíró kezei alól került ki a könyv, meg is látszik a szövegen, amiben sokszor visszaköszön a publicisztika eleven, szellemes, csipkelődős stílusa, valamint a történetet nem egyszer többoldalas ismeretterjesztő részek szakítják meg a fajtáról és a kutyatartásról.
Arról pedig, hogy milyen hatással van a Marley & mi az olvasóra: én macskás vagyok. Voltak kutyáim – az utolsó tizenöt éves koromban hunyt el –, de valahogy mindig is közelebb álltam a macskákhoz. Olvasás közben, általában Marley valamelyik pusztításáról olvasva többször is felmerült bennem, hogy maradok is a dorombológépeknél, soha többé nem kell nekem kutya – aztán Marley tett valami igazán szívet melengetőt, nekem pedig rögtön megváltozott a véleményem. Ismertem a sztori végét – a történet természetből adódóan ki is lehet következtetni, meg kicsit emlékeztem is még rá –, mégis az utolsó néhány fejezet alatt végig a könnyeimmel küzdöttem.
A Marley & mi – amiből 2008-ban Marley meg én címmel film is készült, Owen Wilson és Jennifer Aniston főszereplésével – csodálatos könyv az életről, szeretetről, családról, nehézségekről, és egy borzalmas kutyáról, akit nem lehet nem szeretni. Ez a mű egyike azoknak a könyveknek, amit mindenkinek legalább egyszer el kellene olvasnia az életében.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
