The Big Bang Theory S07E12 – The Table Polarization

Ezt a sorozatot is (olyanok mellett, mint például a Reign) szidtam egy kicsit az elmúlt pár hétben. Emlegettem, hogy erőltetett, hogy kezdenek idegesítővé válni a szereplők (mármint idegesítő-idegesítővé, nem pedig szórakoztató-idegesítővé), de ez az epizód most úgy hozta a klasszikus, nevettető sitcom formát miközben elég mélyen beleásta magát a karakterek lelkivilágába, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.

Miután a szokásos össznépi kanapés vacsi folyamán kivételesen Pennynek kell a földre telepednie, felmerül, hogy Leonardék esetleg vehetnének egy étkezőasztalt – még lenne is hely, hátul az ablak előtt, mivel azt a területet sosem használják. Az ötletre persze mindenki rögtön rábólint, kivéve Sheldont, aki a tőle megszokott vehemenciával tiltakozik mindenféle újdonság ellen. Amikor azonban tüntetőleg átköltözik az ablak alatti, Windows98-as géphez, Leonard kifakad: a változás jó is lehet, például Amy is mennyi pozitív változást hozott Sheldon életébe – aki ebből természetesen teljesen más konklúziót von le, mint egy normális ember, konkrétan azt, hogy szakítania kell Amyvel. És itt indul el az igazi játék: ki manipulál kit?

Mindeközben Howardék felé is zajlanak az események – Howardot felhívják a NASA-tól, újabb űrutazás lehetőségét lebegtetve az orra előtt. Ő erre rögtön rá is bólint, csakhogy mindenki más emlékszik arra, amit ő az elmúlt másfél évben elfejteni vélt – mégpedig azt, hogy az űrutazás egy kisebb idegösszeomlást okozott nála.

Nagyon tetszett – a finom kis poénok mellett – a rész szerkezete: elindultunk valahonnan, futottunk pár kört, majd pedig ugyanott lyukadtunk ki, ahol kezdtük. Lényegi változás nem történt, minden maradt a régi kerékvágásban – igazi sitcomi mozzanat. Imádtam, ahogy szinte mindenki mindenkit manipulált, de főleg a lányok a srácokat – itt jött csak le igazán, hogy ki is a főnök ezekben a kapcsolatokban. Két, talán kicsit furcsa kapcsolati háromszög is feltűnt – vagyis inkább nagyobb hangsúlyt kapott, mint eddig –, méghozzá a Penny-Leonard-Sheldon, és a Raj-Howard-Bernadette. Az előbbinél a közös pont (Leonard) feletti irányítás, míg az utóbbinál a Howard iránti törődés került középpontba.

Ami miatt pedig még repdesett kicsit a fangirl-szívem, az a varázspálcás jelenet(ek) – nekem is kell egy olyan!

Egyszóval egy igencsak jól sikerült, első ránézésre könnyed, közelebbről vizsgálva azonban nagyon is mély epizódot láthattunk a héten, aminek én csak örülök. Remélem, a következő hetekben is sikerül megismételni ezt a performanszot.