Számomra ez az a sorozat, amit már színtiszta nosztalgiából nézek. Egyszer valamikor régen tényleg jó volt, de aztán szépen lassan elvesztette a varázsát, a jó karaktereket vagy kiírták, vagy kifordultak önmagukból, én pedig minden héten megkérdeztem magamtól: biztos, hogy meg akarom én ezt nézni? Ez alkalommal, hála a két és fél hónapos szünetnek, még hangosabban visszhangzott a kérdés a fejemben, de végül megadtam magam, és megnéztem az új epizódot. Nem bántam meg.
Az első tíz percben még nagyon húztam a számat – mindenki kiabált mindenkivel, miután 1, April (Sarah Drew) otthagyta az oltárnál a vőlegényét és lelépett Jacksonnal (Jesse Williams) 2, Dereket (Patrick Dempsey) felhívta az elnök 3, Bailey (Chandra Wilson) férje otthagyta a rezidensi állását 4, Shane (Gaius Charles) gyakorlatilag szétkaszabolta Alex (Justin Chambers) apját a műtőasztalon 5, Callie-nek (Sara Ramirez) és Arizonának (Jessica Capshaw) még mindig nem sikerült rendeznie a házasságukat. Szóval… hangos volt az első tíz perc. És kellemetlen. Megkockáztatom, még idegesítő is.
Aztán a főcím után ugrottunk három hetet, és megszólalt fejemben az angyalok kórusa: halleluja! A sorozat hirtelen visszatalált önmagához. Ha nem is az összes, de a konfliktusok nagy része elsimult – éppen annyi maradt, hogy ne vesszen el a dráma-komponens: Alex még mindig nem rendezte a dolgokat apjával, Shane nyakig ül a slamasztikában, az April és Stephanie (Jerrika Hinton) között szikrázó levegőt könnyűszerrel be lehetne robbantani. Ugyanakkor viszont Callie és Arizona nagy boldogan új házat vásárol, Meredith és Christina képes újra normális hangnemben beszélgetni, Bailey ebédet készít a férjének – aki a kórházban folytatja sebészképzését –, miközben minden egyes pletykamorzsára sólyomként vadászik. Újra megjelenik az a félig abszurd, félig imádnivaló humor. Van érdekes eset – az egyik beteg gyakorlatilag macskává operáltatta magát –, bár örültem volna neki, ha jobban kifejtik a többi páciens történetét is.
Miután Derek előreláthatóan a közeljövőben az elnöknek fog dolgozni, a kormány áthatóan átvizsgálja a múltját – és, mint az lenni szokott, elő is kerül valami. Valami, ami igazából nem róható fel ellene, de a következő részekben nagyon is használható – és remélem, használni is fogják.
Akit viszont hiányoltam, az Matthew (Justin Bruening), April faképnél hagyott vőlegénye. Szegény még egy nyavalyás búcsújelenetet sem kapott – ilyenkor úgy érzem, mintha az írók egyszerűen csak elfeledkeztek volna róla. Minden vallásos bigottsága ellenére bírtam a srácot, ennél többet érdemelt volna a karakter.
Úgy tűnik, mintha a Take It Back után kezdene feléledni hamvaiból a sorozat, de azt azért nem merném kijelenteni, hogy ez a visszakapaszkodás hosszú távon is működni fog – főleg mivel a Christinát alakító Sandra Oh az évad végével otthagyja a sorozatot, ami biztos meg fog majd látszódni a nézettségen. Viszont most reménykedem, és várom a következő epizódot.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
Trackback/Pingback