A második évadban már nem annyira tették magasra a lécet, mint az előzőnél. A drámai jelenetek megszaporodtak, mondjuk ezt a humor még mindig tudta ellensúlyozni- kisebb-nagyobb sikerrel persze. A láncszemek még mindig találóak, mondjuk a részek lezárása egynéhány helyen kissé elcsépelt lett, példának okáért nekem a favorit részem a madárijesztő-láncszemes és az alapszitu király volt, az ellen is és, lehet, hogy csak nekem, de a rész vége kissé csalódottá tett. Jöjjön egy kis történetmesélés: Két jómunkás ember talál egy ládát, kincs helyett egy, a félelemből táplálkozó ősi rémmel. A „Phobic Humanis” elszabadul, mindenkit riogat (nem is kicsit) és az egyetlen, ami megállíthatja, ha szembeszállnak vele és nem félnek tőle. És persze, hogy a lény a rész végén Kate életével zsarolja Nicket, akinek mi a legnagyobb félelme? Naná, hogy a társa elvesztése! De persze ezen felülkerekedik és miszlikre lövik a Madárijesztőt.
Ha már csalódottság, nem tudok átugrani az újonnan behozott arcokról: a Seant helyettesítő Jonathanról (Jonathan Togo) és az egyszemélyes elterelő brigádról, Aliceről (Pauley Perrette, mindenki kedvenc Abbyje az NCIS-ből). Utóbbival még nincs olyan komolyabb gond, szerepel pár részt, azt csókolom. Viszont Jonathan, hát az a kölök egy fogalom a felhúzásra. Semmit nem tud -maximum van, egyszer-egyszer van némi villantása, mint például az Ámorfis részben- és még csak nem is poénos legtöbbször, vagy amit néha kiprodukál magából, az is nagyon izzadságszagú.
Továbbmenve a negatív úton, kitérnék a fölös vagy épp káros párbeszédekre: alapvetően nincs belőlük sok, de egyből kilehet őket szúrni. Mondjuk kedvenc részemben (lásd. fentebb) egy olyan filozófiai eszmecsere van három „lány” között, hogy az nekem már fizikailag fájt. Oké, fontosak a parodizálások meg a valós helyzetek mellőzése, de ezek már annyira kényszer szagúak, hogy azt már tonnányi Old Spice sem tüntethetné el végleg.
Mindent összegezve kedves esküdtek, a bizonyítékok bemutatásra kerültek és a bíró ítéletét megcáfolandóan kimondom, hogy a sorozat vígan kibírt volna legalább még egy évadot. Hibás, ehhez nem fér kétség, de találó, meghatározó és néhol furcsán valósszerű. Tisztelt bíróság, a védelem ezzel befejezte a beszédét és kardjába dőlve elbukott.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.