Két évados sorozat lévén, azt hinné ez ember lánya, hogy nincs sok írnivaló a Rémvadászokról. Hát, aki ezt hiszi, az nagyot téved! Két kevéske évad és mégis annyi minden történik benne: akció, romantika, nem kevés poén és a fölös percekben megható karakterdrámákat is lehet látni. Szóval, unatkozni senki nem fog.
Az első évad nem lacafacázik velünk, az újonc Kate (Alexandra Lee) már a második részben vérprofiként viselkedik, nyugalmával folyton kiegészítve tomboló, agresszív partnerét Nicket (Michael Landes). Kettejük kapcsolata pedig már az első résztől fogva el volt döntve. Nem, nem jönnek össze, bár sokan ezt szeretnék. A kettejük köteléke, véleményem szerint sokkal inkább hasonlít egy bátyó-hugi vagy nővér-öccsi kapcsolatra, semmint egy plátói szerelemre. Ha meg még hozzájuk csapjuk Carlt (Danny Woodburn) is, kész a család: Kate az anyuka, akinek megállás nélkül rendet kell tennie a folyton egymást verő gyerekei háza táján.
Ha már Carl és a szereplők: mind kellemesen újítóak, nem kifejezett papírsablon személyiségek. Példának okáért már itt is van kedvenc gnómunk, aki kleptomán, pimasz,perverz, hazudós és agresszív, szóval Nick kisebb és büdösebb kiadása. Másik nagy kedvencem Sean (Sean Whalen), a tudós, aki nagy szívfájdalmamra nem sokat szerepel, de ha képernyőn van, rendesen oda is teszi magát. De persze a messze legkomplexebb karakterek az a két főhős: jól összehangolt duó, különféle lelki sebekkel, amik a múltjukból fakadnak. Nick hiába vigyorog néha olyan olvasztóan, előző partnere, Julie halálán a mai napig nem tette túl magát. Kate pedig, bár határozottnak tűnik az idő legjavában, mégis előtör belőle az önbizalomhiány, az önmarcangolás és a kétely, amit az emberek ültettek el benne, kik nem hittek neki.
A Rémvadászok minden egyes része külön kis gyöngyszem. Igen, az alapsémákból építkezik, de a végeredmény, amit elénk tár, az más, mint ahogy azt megszokhattuk. Hangulatról van, itt szó kérem, és az ebben a sorozatban van. Nemcsak láncszemek vs. emberek konfliktust kísérhetjük végig, hanem ember vs. ember vagy láncszem vs. láncszem balhé is terítéken van, igen gyakran. Láncszem ügyileg is igen kidolgozottak a részek: ellenfélnek kiválóak, változatosak a mindenki által halott mitológiai szörnyeken át (Farkasember) a teljesen újakon át (Zsírszörny).
Mint azt említettem akcióban sincs hiány, a különféle lények ellen, különféle taktikát/fegyvert kell alkalmazni, például: a farkasemberes részben a sima megfigyelés helyett, hogy elkapják, a falkát az egység szinte minden tagja a helyszínen van, vagy az Alakváltós láncszemnél csak párokban közlekedhetnek az ügynökök, akit pedig pár nélkül találnak, arra meg jöhet a sortűz. Elcsépeltnek hat, de kicsit sem az.
A bunyós koreográfiák sírba tettek, annyit nevettem rajtuk.(lásd. Harmadik rész- Japán harcos múmia) Jah, ebben a sorozatban a kevés, ám mély drámát ellensúlyozza a temérdek szó és-helyzetpoén. Hogy csak a legjobbakat idézzem:
Ötödik rész:
Sean: Amit ez a lény hagyott hátra: 1% víz, 98% zsír.
Nick: Megoldottam az ügyet. Ez Ruth nénikém!
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback