Nem tudom eldönteni, hogy milyen besorolást kapjon a film. Vígjátékként kissé gyengének tartom, reklámfilmként pedig soknak. Aki megnézi, ne várjon nagy csodát, ez bizony a Google-ról szól, meg Vaughn és Wilson újraegyesítéséről.
Billy McMahon (Vince Vaughn) és Nick Campbell (Owen Wilson) képes bárkinek lyukat beszélni a hasába. Ebből is élnek, exkluzív órákat árulnak jól menő üzletembereknek. Azonban az egyik vevővel való találkozón ők is csöndben maradnak: a cég, aminek dolgoztak megszűnt ők pedig munka nélkül maradtak. Próbálkoznak állást találni, de képzettség és gyakorlat híján egyiküket sem akarják felvenni, csak ha a szamárlétra alján kezdik el.
Billy rátalál a Google álláshirdetésére, és mindent le is szervez: időpontot foglal a Skype-interjúra, beregisztrál a netes egyetemre. Billynek már csak Nicket kéne rábeszélni, hogy vágjon bele ő is a gyakornoki programba – amit persze sikerül is neki. Az állásinterjú szerintem az egyik legviccesebb jelenet a filmben, halványlila gőzük sincs, hogy miről beszélnek nekik a hr-esek, de a páros löki a dumát. Sikerül bejutniuk a Google gyakornoki programjára, és ha ott is sikeresek, várja őket az álommeló – legalábbis ők ezt hiszik.
Gyakornoknak lenni nem könnyű, pláne akkor, ha egy tech céghez jelentkezel nulla tudással és mindenki körülötted a gyereked lehetne. A jelentkezőket csapatokra osztják, így talán főhőseinknek is lesz egy kevéske esélye bejutni. A csoport teljesen ellentétes karakterekből áll, de a két jómadár hozza azt, amiben a legjobbak: beszélnek. Ahogy telnek a napok, a csapat tagjai jobban megismerik egymást, és szép lassan az ellentéteikből előnyt kovácsolnak.
A legkiemelkedőbb és egyben legviccesebb jelenet a kviddicsmeccs volt. Harry Potter-rajongóként sem tudtam róla, hogy ez a sport már létezik. Kialakult és letisztult szabályrendszerrel rendelkezik, sőt Észak-Amerikában a legnagyobb egyetemeknek már saját kviddicscsapata is van. Ahogy futkároztak, seprűvel a lábuk között és próbálták bedobni a labdákat, a végére már sírtam a röhögéstől. És hihetetlen vagy sem, ez egy durva sport, a játékosok itt sem kímélik egymást.
A film bájos, szerethető és helyenként vicces is, csak egy bajom van vele és az bizony a két főszereplő. Annyira próbálnak humorosak lenni, mint az Ünneprontók ünnepe című filmjükben, de ez most már csak erőltetett. Ha nem a Google lenne benne, biztosan nem néztem volna meg. A legrosszabb, amikor ezek ketten elkezdenek „hatalmas igazságokat” mondani a szereplőknek – nem kell ide. Ez egy vígjáték, miért nem akartak szimplán csak megnevettetni? Nem akarom a választ az élet kérdésére (már úgyis tudom: 42), pusztán szórakozni akarok másfél óráig. Ezt nem sikerült elérniük. Persze oké, voltak vicces jelenetek, de a két főszereplőtől ennél többet vártam – teszem hozzá teljes joggal.
Utóirat: Orlissa szólt, hogy a saját egyetemünkön is van – úgy tűnik a sportok terén le vagyok maradva.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
- Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
- Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
- Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
- IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback