Mint egyetlen „könyv szűznek” a csapatból, nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy szinte minden előismeret nélkül nézzem végig a Végzet Ereklyéi- Csontváros c. remekművet. Nos, íme, a rövid összegzés: Megnéztem. Nem tetszett. Kifejezetten téptem tőle a hajamat és nem azért, mert a színészek kissé nagyon ripacskodnak, vagy hogy történet ritka sablonos és még csak azért sem, hogy a szinte egyetlen jó pasi „sorsszerűen” összejön a főhős csajjal. Ezeket már megszoktam az ilyen típusú filmeknél. DE azt, hogy az egyetlen szimpatikus dolog ebben az..izében egy jól sminkelt Warlock legyen (Igen, Magnus az), hát hogy ezen túltegyem magam kelleni fog a mindenkit-leverek -ezért tabletta. Mert itt is csak azt bírom mondani, amit a legtöbb filmnél nem tudok: volt benned lehetőség, csesszed meg! És nem használták ki. Kicsit sem.
Pedig az effektek eléggé stílusosra sikerültek, maga a látvány-hangulat összkép is megállja a helyét, de ezt az egészet a karakterek becsomagolják és hazavágják a sufniba. (pedig még Jace se egy rossz kinézetű tag… Hopp, témaeltérés!) És higgyétek el,én megpróbáltam, hát, eleinte szeretni később már csak túlélni, de most már megértem, hogy a könyvolvasók zöme miért kezdett tömeges depresszióba a film megnézése után. Ennyit erről. Megyek inkább szörnyet vadászni.
További cikkek:
A Végzet Ereklyéi – Csontváros, rajongói szemmel
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback